Kevés olyan Barcelona játékos volt a futballtörténelemben, akit az egész spanyol futballközeg kedvelt. Andrés Iniesta ilyen, azonban tett is érte, hogy ne legyen megosztó. Mindig alázatos volt, soha nem balhézott, nem a tetkóival villogott, de még csak nem is éjszakázott. Gyerekkora óta azért harcolt, hogy elérje álmát, amit még ha nehezen is, de végül elért, a Real Sociedad ellen pedig utolsó alkalommal lépett pályára. Egy igazi legenda, a Barcelona történetének egyik, hanem a legjobb játékosa.

Fuentealbillában járunk, Iniesta szülőhazájában, egy spanyol városban, ahol minden elkezdődött. A kis vékony, visszahúzódó, csöndes Andrés Iniesta ekkoriban a helyi iskola betonpályáján futballozott, mit futballozott, varázsolt. Már ekkor látszódott, hogy kivételes tehetség, de sokan féltették vékony testalkata miatt. Az ő karrierjében is fontos szerepe volt a szerencsének, csakúgy, mint a legtöbb sikersztorinál. Az Albacetében sajátította el a labdarúgás alapjait, ahova Pedro Camacho, Iniesta édesapjának a korábbi edzője ajánlotta be. A fiatal kis fiúcska hamar, öt perc alatt meggyőzte az Albacete vezetőit, akik korábban nem igen láttak ilyen tehetséges játékost. Andrés karrierjében fontos szerepe volt Bruntének, ahol 1996-ban egy hat csapatos ifjúsági tornát rendeztek a legjobb utánpótlás egyesületeknek. Eredetileg az Albacete meghívót sem kapott volna, de két gárdát is visszasoroltak, így elindulhattak. Iniestára itt figyelt fel először a Barcelona, pontosabban Albert Benaiges játékosmegfigyelő, aki nagyon hamar kiszúrta a tehetséges játékost. Andrés viszont nem akart elszakadni a családjától, félénk volt, szerette szüleit, így nehéz volt meghozni a döntést.

Iniesta édesapja a határidő után hívta fel a klubot, azonban annyira hittek fiában, hogy kivételt tettek vele. Éppenhogy a tanévkezdés előtt toppant be, de nagyon nehezen viselte a váltást. Napokig sírt, honvágy gyötörte, haza akart menni. Nem érezte jól magát a La Masia sötét falai között, ahol minden olyan nagy, és idegen volt. Nehezen, de végül megszokta a városi életet, hamarosan pedig a Camp Nouban is pályára léphetett, a Nike Kupán, ahol a döntőbe jutottak, ellenfelük pedig a Rosario volt. A találkozót végül Iniesta döntötte el, a győztesnek járó trófeát pedig nem más, mint a későbbi edző, és barát, Pep Guardiola adta át, aki a következőt mondta: „10 év múlva a lelátóról fogom nézni, hogy a Barcelonában játszol.”

Rendkívüli tehetsége ellenére nem volt könnyű dolga. Nem elég, hogy nehezen ment a beilleszkedés, de még a Barcánál sem hitt benne minden edző, mondván túl kicsi és vékony. A sok hátráltató tényező ellenére mégis szépen fejlődött, sokat edzett, eltökélt szándéka volt, hogy bemutatkozhasson a Barcelonában.

2001 decemberében, az Espanyol ellen már a felnőtt keret tagja volt, de Charly Rexach akkor nem küldte pályára, a meccs után azonban a következőt mondta: „A Barcelona szurkolói megnyugodhatnak, ha lehetőséget fog kapni, jól fog játszani.” Luis van Gaal alatt mutatkozhatott be a nagycsapatban, aki híres arról, hogy szeret korán lehetőséget adni a fiataloknak. Iniesta ekkor az U21-es Eb-re készült, hezitált mi legyen, de van Gaal megnyugtatta, hogy menjen el nyugodtan, miután visszatér ugyan úgy számolni fog vele.

2002-ben, a Jan Breydel Stadionban mutatkozott be a Club Brugge ellen a Bajnokok Ligájában egy tétnélküli meccsen, hiszen ekkor már továbbjutott a Barca. Iniestának javította a helyzetét, hogy sok sérüléssel bajlódott a csapat, főleg a középpályán, így kerülhetett a kezdőbe. Meghálálta a bizalmat, 1-0-ra győzött a Barcelona Iniestával a soraiban, a spanyol sajtó pedig le volt nyűgözve. A La Ligában 2002 decemberében mutatkozott be a Mallorca ellen, ám ez se volt egy könnyű párharc. A csapat csupán a 13. helyen állt, két pontra a kieső helytől, van Gaal állása pedig veszélyben forgott, amennyiben kikaptak volna, akkor menesztették volna, ám ő mégis bedobta a mélyvízbe Iniestát. 4-0-ra győztek, hősünk pedig ismét remekül játszott. Már ekkor látszódott, hogy egy klasszis van születőben, aki meghatározhatja a következő évek futballját. Első találatát a Levante ellen szerezte a kupában, a Camp Nouban. Csupán három perce volt a pályán, amikor beköszönt, a katalánok pedig 3-1-re nyertek. 2003/04-ben kezdett egyre több lehetőséget kapni, ebben a szezonban már 11 alkalommal jutott szóhoz, általában Ronaldinho helyetteseként, majd a következő idényben már 37 bajnokin játszott, de leginkább csereként. Az igazi áttörést a 2005/06-os évad jelentette, amikor Bajnokok Ligája győzelemre vezette társait, igaz Eto’o és Ronaldinho volt a két sztár ekkoriban. Triplázott, ráadásul a válogatott keretébe is bekerült, 2006 májusában játszotta az első meccsét a nemzeti csapatban, egy Oroszország elleni barátságos fellépésen, sőt már a németországi világbajnokságon is szerepet kapott, igaz csak egy találkozón. 2006 nyarán a Gamper kupán volt először csapatkapitány, a Bayern München elleni döntőn.

2007-ben kapta meg a 8-as mezszámot Ludovic Giulytól, ami mára ikonikussá vált, majd a rákövetkező évben hosszabbította meg szerződését, a kivásárlási ára 150 millió lett. A 2008-as Európa-bajnokságon a győzelmet szerzett spanyol válogatott alapembere volt, a torna válogatottjában is helyet kapott. Nem a góljairól híres, de számos létfontosságú találatot szerzett, ilyen volt a 2008/09-es szezonban elért gólja a Chelsea elleni elődöntőben. A Barcelona már a kiesés szélén állt, amikor a mérkőzés végén jött Iniesta, és egy hatalmas bombával továbbjutotta csapatát. A 2010-es, 5-0-s El Classicón nem talált be, de klasszis teljesítményt nyújtott, majd a 2015-ös, berlini Bajnokok Ligája döntőn is beírta magát a történelemkönyvekbe. Xavi visszavonulása után 2015-ben csapatkapitány lett, a Valdés-Puyol-Xavi-Iniesta fémjelezte nagy négyes utolsó tagjaként a mai napig kulcsjátékos volt.

4-4-2-ben, és 4-3-3-ban is a bal szélen kapott szerepet az esetek többségében, mivel technikás játékos, ezért egy védő minimum követte őt, így visszalépve el tudta csalogatni emberét, ezáltal szabad területet tudott nyitni a szélsővédőknek. Azok közé tartozik, akik ’’szkennelnek’’ a pályán. Röviden ez annyit jelent, hogy ha megnézzük 2-3 másodpercenként körülnéz, mielőtt kapná a labdát, ezzel felmérve, ’’beszkennelve’’ a terepet, így mindig egy lépessel a védők előtt jár. A Sociedad ellen is láthattuk, hogy az üres területekre bemozdulva szinte lehetetlen szögekből teremt helyzetet a társainak, olyan passzsávokat megnyitva, amire kevesen képesek. Nem szerez sok gólt, de még csak a gólpasszokban sem jeleskedek, egy laikus számára úgy tűnhet, hogy nem eredményes a játéka. Jobban megnézve egy varázslóról van szó, aki rendkívül precíz, és festői szépségű passzokat ad, olyan finom megoldásai vannak, amik elkáprázhatják az embert.

A Real Sociedad ellen egy korszak ért véget, az utolsó nagy La Masia játékos is visszavonult a nagy négyesből. Az biztos, hogy Iniesta nélkül szegényebb lesz a Barcelona, de az európai labdarúgás is. 34 éves kora ellenére is színt vitt a támadásokba, varázslatos megmozdulásokkal kápráztatta a nagyérdeműt. Egy igazi klasszis, aki egész életét a Barcelonának szentelte, hűséges volt, kitartó, és soha nem felejtette el, honnan jött. A legnehezebb pillanatokban is erős tudott maradni, így érhette el mindazt, amiről gyerekként Fuentealbillában álmodozott.