Lehet nem volt egy Alan Shearer, sőt, nem is ő volt a legtechnikásabb, de az biztos, hogy nagyon szerették a szurkolók. Rendre az utolsó percekben jelentett veszélyt, 126 góljából 33 is az utolsó negyedórában esett, ezzel pedig sok szép pillantot okozott az Old Trafford közönségének. Ő a norvég Babaarcú gyilkos, Ole Gunnar Solskjaer, aki jelenleg remekel a United kispadján.
Annak idején 1996 nyarán potom 1,5 millió fontjába fájt a Manchester Unitednek. Csatárgondjai voltak Alex Fergusonnak, Cantona már 30 volt, míg Andy Cole nem volt jó formában. Először Alan Shearer volt a menedzser célpontja, ám a ’96-os Aranycipős túl drága lett volna, később pedig a Newcastle el is vitte 15 millió fontért, ami akkor elképesztően magas árnak számított. Nem volt túl sok lehetséges opció az angol bajnokságban, így Norvégia felé nézelődött Ferguson, hiszen akkor rengeteg norvég futballista volt Angliában, az 1996/96-os szezonban a top négy angol ligában 10 norvég játékos volt, ezzel ők voltak a legtöbben az idegenlégiósok közül. Az akkor 23 éves Solskjaer iránt érdeklődött a Manchester City és az Everton is, sőt a Hamburg és a Bologna is kivetette a hálóját a norvégra, így gyorsan kellett cselekedni. A Molde kezdetben kevésnek találta az 1,5 millió fontos vételárat, amit a United kínált, de mivel a riválisok kevesebbet adtak volna, így elfogadták.
Sokan úgy gondolták, hogy Cantona és Cole mögött nem fog sok lehetőséget kapni, de első évében 18 góllal zárt - amivel házi gólkirály lett - a United pedig 7 pontos előnnyel megnyerte a bajnokságot, a szurkolók pedig egyből a szívükbe zárták Solskjaert. 11 évet töltött el az Old Traffordon, 366 meccsen játszott (150-et csereként) és 126 gólt szerzett, az évek alatt pedig olyan társai voltak, mint Cole, Yorke, majd Ruud Van Nistelrooy vagy Wayne Rooney. Stílszerűen fejezte be pályafutását az Old Traffordon, a Blackburn ellen csereként beállva volt eredményes, ezzel zárta le tökéletes karrierjét az Álmok Színházában.
José Mourinho menesztése után megbízott edzőként került újból a Manchester Unitedhez, amely élete lehetősége volt. Korábban már megfordult a Cardiffban és a Moldeben, de annyira nem volt meggyőző a teljesítménye. Első meccsén a Cardiff ellen lehengerlő játékkal nyert. Egy teljesen más csapat lépett pályára, egy felszabadult, kreatív, támadó felfogású kezdő, ami Mourinho idejében egyáltalán nem volt megszokott. A felfogás is más volt, a United letámadott, szépen játszott, a szurkolók pedig végre egy élvezetes meccset láthattak kedvenc csapatuktól. A Huddersfield és a Bournemouth ellen is nyertek, mindhárom meccsen fölényesen, ráadásul a sokak által kritizált Pogba élete formájában van, mióta Solskjaer megérkezett. A francia játékos 3 meccsen 4 gólt szerzett és 3 gólpasszt is kiosztott, amivel hamar vezéregyéniség lett.
Solskjaer arcát érdemes nézni, minden egyes gólnál, szép akció után, látszik rajta, hogy szíve-lelke ez a csapat. Pozitivitást, jókedvűséget és valami újat hozott az Old Traffordra, ami már nagyon hiányzott. A játékosok a jelek szerint szeretik, a szurkolók valósággal imádják, ő pedig teszi a dolgát. Kíváncsian várhatjuk mi lesz a folytatás és hogy mire fog menni ez a csapat az első komolyabb megmérettetésen, például majd a Tottenham ellen.
