A kezdők

A Liverpoolnál nagy meglepetés nem volt, a szokásos 4-3-3-as formáció, a már megszokott játékosokkal. Oxlade-Chamberlain sérülés miatt nem lehetett Kijevben, de egyébként is, a szezon végére elfogyott a Liverpool, Joel Matip és Joel Gomez is sérüléssel bajlódott a finálé előtt.

A Real Madridnál már érdekesebb volt a kezdő, sokan találgatták, hogy vajon 4-3-1-2 vagy 4-3-3 lesz-e a felállás, de úgy tűnik, hogy Zidane a két csatáros játékot favorizálta. A 4-3-3 Ronaldo erényeit szolgálta volna ki, de Zidane nem ezt választotta. Isco szerepe azért is fontos, mert így középen emberelőnyt tudnak kialakítani a Liverpoollal szemben, hiszen a spanyol visszalépésével 4 vs. 3 lesz, így a Blancók tudják uralni a középpályát.

Első félidő

Rögtön a legelején letámadott a Liverpool, próbálták megzavarni az ellenfél labdakihozatalát, ami sikerült is, hiszen a jelenet után lehetőség ki az ellenfél kapuja előtt, igaz, nem sikerült élni vele. Itt jól látható a letámadás, Modricnak esélye sincs jó helyre passzolni, a passzsávokat lezárják, míg a társakat is őrzik. A horvát ugyan zseniális látásának és helyzetfelismerésének köszönhetően ki tudta hozni a labdát, de két passzal később Casemiro már eladta. Hasonló letámadásokkal a Liverpool gólt szerezhetett volna, erre az első félidőben számos lehetőségük is volt. Nyilván 90 percen át nem lehet ezt játszani, így már az elején ki kellett volna használni az ellenfél álmos kezdését.

Tisztán kirajzolódott már az első percekben, hogy Zidane fiai 4-4-2-ben fognak védekezni, Isco visszalépett a középpályás hármashoz, így a Liverpool sokkal nehezebben tudta átjátszani a középpályát. Ez nem is igazán jött össze nyílt játékból, inkább a Real által eladott labdákat próbálták a lehető leggyorsabban eljuttatni a támadóharmadba, amiből szintén helyzetek alakultak ki. Az első 10 percben már három lövése volt Klopp gárdájának, a labda is többet volt náluk. Egyértelműen az volt német taktikája, hogy az összecsapás elején gyorsan meglepje az ellenfelet, ami sikerült is, hiszen volt egy kis zavar az ellenfél védelmében, de teljesen nem jött be. 30 perc után 2-9 volt a kapura lövések száma, ráadásul a Madrid védőinek hat alkalommal kellett blokkolni, majd következett a dráma.

Szalah sérülése után

A 30. perc környékén egy párharc után Ramos földre vitte Szalaht, ami után az egyiptomi vállsérülést szenvedett. Most nem mennék bele, hogy szándékos volt-e a spanyol művelete vagy sem, ezt döntse el mindenki, de kétségtelen, hogy a Liverpool legjobbját száműzte a pályáról, ami után jelentősen visszaesett az angolok teljesítménye. Szalah helyett Lallana állt be, ezzel pedig borult minden előzetes taktikai elképzelés, hiszen Lallana a középpálya szélére került, így 4-4-2-ben folytatta tovább a Liverpool, ami már nem volt olyan hatékony.

Az egyiptomi lecserélése után (31.p) megváltozott a játék képe, a Real átvette az irányítást, a maradék 15 percben 84%-ban birtokolták a labdát, lőttek egy lesgólt és négyszer lőttek kapura. Ennyit számít Szalah jelenléte, nélküle teljesen veszélytelen volt a Liverpool az első félidő végén. Mané védekezett, Lallana mélyen játszott, egyedül Firmino küzdött a védőkkel, nem sok szerencsével.

Második félidő

A második játékrészben ugyan azt próbálta játszani a Liverpool, mint az elsőben, de a magas presszing nem igazán jött össze Szalah lecserélése után. A semmiből ismét jött a dráma, egy teljesen ártatlannak tűnő esetből. Modric kiugratása után Karius szedte fel a labdát, majd dobta volna ki, de sikerült az őt letámadó Benzemára hajítani a labdát. Egészen elképesztő jelenet, serdülőben is ritkán látni ilyet, de ha van is hasonló, az adott kapus biztos nem lesz profi labdarúgó. Kariusnak idén még nem volt olyan hibája, ami után gól lett, de ettől függetlenül nem egy magabiztos hálóőr, minőségileg sem BL döntős szint. Fejben nem volt ott, mentálisan gyenge egy ilyen feladathoz. Benzemát pedig csak dícsérni lehet. Nem élete szezonja ez, sokan csodálkoztak is, amikor kezdőnek jelölte Zidane, de látszik, hogy mindent megtesz, a lehetetlen labdáért is küzd, ebből lett a gólja is.

Sokan szidják, hogy nem elég gólerős, meg nem technikás, amiben lehet van igazság, de kétségtelen, hogy a mezőnyben nagyon hasznos munkát végez, rendre visszajön a középpályára segíteni a labdajáratást, ebben a fenti eseteben is emberelőnyt kialakítva.

A gól után próbálta megnyomni az első perceket a ’Pool, ennek most meglett az eredménye, nem úgy, mint az első félidőben. Egy szöglet után Mané ért bele Lovren fejesébe, így lett 1-1.

Bale a 61. percben állt be Iscót váltva, így 4-3-3-ra (vagy 4-1-3-2-re) állt át a Királyi Gárda, amiben fontos szerepe van a szélső védőknek, akik széthúzzák a védelmet, ezzel helyet nyitva a középen érkezőknek. Ebben a rendszerben több beadás lehet, szélesebbre lehet húzni a pályát, ki lehet használni a remekül érkező Ronaldo-Benzema-Bale trió erényeit. Ronaldo klasszikus középcsatár lett az utóbbi években, akkor tud a legeredményesebb lenni, ha tömik ilyen labdákkal, de ez elmondható Benzemára is, aki szintén egy-két érintésből szokott gólt szerezni. A gól is ebből lett, Ronaldo a szélről befele indulva elvitt egy védőt, Marcelo üresen maradt, majd Benzema és Ronaldo középen két védővel a nyakán a kapufelé mozgott, ezzel teret nyitva Bale-nek, aki a Bajnokok Ligája döntők talán legszebb gólját ollózta. Zidane zsenialitását mutatja, hogy leültette a padra Bale-t, ám a walesi mégis duplázni tudott. A 84. percben egy távolról eleresztett lövést ismét összeszerencsétlenkedett Karius, aki érthetetlen módon nem tudta hárítani a 25 méterről leadott, erőtlen, középre tartó löketet. Zidane viszont remekül kevergette a lapjait, Benzema és Bale is jó meccset játszott.

Összegzés

Sokan mondják, hogy Zidane-nak csak mázlija van, meg hogy ilyen kerettel nem nehéz nyerni, de sorozatban harmadszor hódítja el a Bajnokok Ligáját, amir még Guardiola, Mourinho vagy Ferguson sem volt képes. Ez a Real Madrid egy korszakos csapat, akiket úgy tűnik senki és semmi nem tud megállítani. Minden idők egyik legfurcsább, legizgalmasabb döntőjén végül teljesen jogosan nyert a Királyi Gárda 3-1-re.