2015 nyarán járunk, Szaúd-Arábiában, az U20-as labdarúgó világbajnokságon, amelyen ott lehetett a Bernd Storck által vezetett magyar válogatott is. Senki nem várt nagy eredményeket, sőt, amikor megláttuk, hogy egy csoportba kerültünk Brazíliával és Nigériával, kezdtünk félni, nehogy mi legyünk a pofozógépek. Ugyan mindkét országtól kikaptunk, de nem vallottunk szégyent, a csoportból is továbbjutottunk, igaz a harmadik helyen. Mervó Bence társgólkirály lett, a neves olasz portál, a tuttomercatoweb.com pedig beválasztotta a világ ötven legnagyobb tehetsége közé. Azóta megfordult a Sionban, Lengyelországban, Dunaszerdahelyen, jelenleg pedig az NB II-es Győr játékosa. Mi lett vele, hol rontotta el a karrierjét és ki is a hibás? A játékos vagy mindenki más?
A magyarok csoportharmadikként kvalifikálták magukat a hazai rendezésű, 2014-es U19-es Eb-ről, de a sors nem kedvezett a sorsolással. Az első meccsen Észak-Koreát vertük 1-5-re, ezen a találkozón pedig Mervó Bence mesterhármast szerzett, majd a brazilok és a szerbek ellen is eredményes volt, ami után mindenki felfigyelt rá. Ekkor úgy gondoltuk, hogy új sztár van születőben, egyből a közvélemény felnőtt válogatottba és külföldre követelte őt. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott – a magyar mentalitás felülírt mindent –Mervó nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és maradt a magyar posványban. Már a karrierje kezdetén is sérülések hátráltatták, ezek pedig végig jelen vannak/voltak pályafutása során, hiszen már a 2015-ös esemény előtt is volt egy másfél éves kihagyása. Győrben nem igazán számoltak vele a berobbanása előtt, a 2013/14-es idényben csupán egy, míg a rákövetkező évben öt meccsen kapott lehetőséget. Ezek közül egyet se játszott végig, kezdőként pedig egy találkozón számoltak vele. Ez mindent elmond a magyar ’’utánpótlásról’’, egészen elképesztő, hogy egy fiatal, saját nevelés, aki ontja a gólokat a fiatalok között egyszerűen szóba se kerül a nagyoknál, pedig nem voltak olyan elképesztően gólerős vetélytársai akkoriban. Rudolf Gergely kemény hét gólt ért el, Rafael Burgos kilenc meccsen egyet (csatár létére!), míg Lázok János is egynél állt meg. A három középcsatár összesen kilenc, ismétlem kilenc gólt szerzett, de Mervó így sem kapott lehetőséget. Gondoljunk bele mi lenne, ha öntötték volna a gólt a csatárok…
„Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy amikor az NB III-ban, vagy az utánpótlásmeccseken játszott, akkor gólt is szerzett. Ezért volt nagyon meglepő, hogy az ETO első csapatában csak elvétve kapott játéklehetőséget, még akkor sem számított rá a vezetőedző, amikor egyre több fiatal kapott lehetőséget. Ez sajnos azt is mutatja, hogy nem csak külföldön fordulhat elő egy magyar fiatallal, hogy mérkőzés nélkül marad...Ezért is nagyon fontos, hogy nyáron olyan csapathoz tudjon szerződni, melyben állandó lehetőséget kap” -nyilatkozta anno a menedzsere. Nos, ez nem igazán jött be, ugyanis tartósan sehol nem tudott maradni, a vb után az MTK szerződtette, egy érdekes üzlet keretében. Mivel főhősünk külföldre vágyott, a Győr meg közben szépen lassan eltűnt a süllyesztőben, így az MTK mentőövet nyújtott a tehetséges támadónak, aki bármikor tárgyalhatott külföldi kérőkkel. Végül el is igazolt - a fővárosi csapatban pályára sem lépett hivatalos mérkőzésen – de Svájcban sem töltött sok időt. Már az eleve rosszul jött, hogy az átigazolási szezon lejárta után igazolta Sionhoz - egyszer sem kapott lehetőséget - nem meglepő módon csapata kölcsönadta őt a lengyel Śląsk Wrocławhoz – amely elsőre jó döntésnek bizonyult – de koránt sem alakultak jól a dolgok…
2016 március végén mutatkozott be a lengyeleknél, tétmérkőzésen előtte a vb-n futballozott legutóbb, azaz egy bő (nagyon bő) fél évet hagyott ki klubszinten, egészen hihetetlen módon. Az U20-as vb egyik nagy felfedezettje, aki iránt állítólag fél Európa sorba állt félévet nélkülözött azért, mert kapkodott, minden áron külföldre akart kerülni. „A lengyelek mellett Mervó Bence azért döntött, mert a Śląsk Wrocław edzője 21 éves korának megfelelő, éves fejlesztési tervet dolgozott ki számára úgy, hogy a csapat állandó játékosaként számít rá.” -írta a 24. hu bizakodóan, pedig két szezon alatt mindössze 21 bajnokin lépett pályára, első évében még többnyire kezdőként, majd a következő szezonban már elvétve volt pályán a kezdő sípszó pillanatában. 10 bajnokin négy gólt szerzett első idényében, majd jött egy sérülés, ez után pedig már az edző sem számolt vele, azonban még ez volt karrierjének legjobb szezonja, de a Sion visszahívta Lengyelországból.
„Senkinek sem kívánom az olyan nehéz búcsút, amely ma történt az öltözőben köztem és a Śląsk Wrocław edzője, játékosai, barátaim között. Visszahívott az FC Sion Svájcba, azaz egy év után itt hagyom Lengyelországot – nagyon sok szép emlékkel és azzal a tudattal, hogy ez is egy fontos állomása volt játékos-pályafutásomnak. Mindent nagyon köszönök neked, Wrocław! Barátaim, soha nem felejtelek el titeket. A célom pedig továbbra is ugyanaz, mint Buzz Lightyear-nek a Toy Storyban: A végtelenbe és tovább!” – írta Facebook-oldalán, majd nem sokkal később szerződést is bontott a csapattal. Később oldalán azt írta kicsit sejtelmesen, hogy „a Sion jól járt velem, ahogy eddigi sportpályafutásommal kapcsolatban ez minden korábbi klubra is elmondható. Célom, hogy én is jól járjak a jövőbeli klubokkal, azért született meg a döntés a szerződés felbontásáról.”
2017 telén a Dunaszerdahelyhez került, egy magyaros helyre, sok ismerőssel a keretben, olyan csapathoz, amely rendezett háttérrel rendelkezik, sőt, az európai helyekért harcol. Gondolnánk, hogy ennél ideálisabb klub nem is létezhet Mervónak, „Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna 22. születésnapomra. Számomra a 2017-es év a függetlenné válásom éve. Ennek érdekében döntöttem úgy, hogy – karrierem megfelelő építése érdekében – kivásárlom magamat a korábbi svájci szerződésből, ami sikerült: szerződést bontottunk az FC Sion csapatával. Most pedig örömmel adom nevemet és tudásomat a Dunaszerdahely fantasztikus csapatának és szurkolótáborának” – így a még ekkor is fiatal, ám már nem tinédzser játékos, aki, mint láthatjuk a hangzatos nyilatkozatokban kiemelkedik.
A DAC-nál sem sikerült kiemelkedni, itt is sérüléssel bajlódott, Malec, Safranko és Divkovics is sokkal több lehetőséget kapott nála. Legtöbbször csereként állt be, sokat elmond a teljesítményéről, hogy két év alatt a kupában, bajnokságban egyetlen egy meccset sem játszott végig, pedig a DAC-nál sem voltak olyan nagy gólvágók – elég csak annyit mondani, hogy a házi gólkirály egy szélső, Erik Pacinda lett kilenc góllal.
Idén nyáron pedig visszatért a kezdetekhez, ahonnan indult, ám már nem az NB I-be, hanem a másodosztályba, így elmondható, hogy Mervó Bence, akit 2015-ben bombatehetségnek tituláltak jelenleg az NB II-ben is középcsapatnak számító ETO játékosa. Bence -természetesen – itt is hangzatos nyilatkozattal mutatkozott be: „Nekem Győr a magyar csapatom, Győr az én hazám. Mészöly Gézának köszönöm, hogy megküzdött értem. Én is megküzdök a klubért” – állította.
Itt tartunk jelenleg, a játékos, aki több gólt szerzett, mint André Silva (jelenleg AC Milan, vb-n kint volt), Ángel Correra (Atléticoban kap rendszeresen lehetőséget), Julian Brandt (a gyengécske német csapat egyik legjobbja volt az idei világeseményen) vagy Hirving Lozano (Barcelona is érdeklődik iránta a hírek szerint, a PSV legjobbja volt, németek ellen betalált a vb-n). Tipikus magyaros történet, ahol mindig más a hibás és a futballista csak egy áldozat, aki semmiről nem tehet…