Hamarosan kezdetét veszi az idei év legjobban várt sporteseménye, a 2018-as világbajnokság, amelyet Oroszországban rendeznek meg. A magyar válogatott ugyan nem jutott ki, azonban így is érdemes lesz figyelni az eseményeket. Az elkövetkezendő egy hónapban az összes résztevő országot igyekszem hosszasan bemutatni.
Marokkó
Marokkó lehet az a válogatott, amely a legtöbb futballínyenc figyelemmel fog kísérni, feltörekvő fiatalokból álló keret, karakteres edző, ráadásul szép játékot is játszanak, így érdemes lesz figyelni őket. Nem a legkönnyebb csoportba kerültek az tény, de innen sem lehetetlen a továbbjutás. A kijutott afrikai országok közül ők vihetik a legtöbbre, kérdés a fiatalok mennyire fogják bírni a küzdelmet.
A selejtezőt viszonylag könnyen abszolválták, úgy, hogy Elefántcsontpart is egy csoportban volt velük, végül gólt sem kaptak, viszont az első három meccsen döntetlent játszottak. Gabon ellen 3-0-ra, míg Mali ellen 6-0-ra győztek, így jutottak ki Oroszországba. Hervé Renard a sikeredző, aki egy érdekes karakter. Játékosként gyenge volt, alacsonyabb osztályú francia klubokat erősítette, majd edzőként igazi vándormadár lett. Claude Le Roy segítője volt Kínában, megfordult a League Two-ban szereplő Cambridge Unitednél, Vietnámban, majd Zambiával 2012-ben, míg Elefántcsontparttal 2015-ben lett Afrika-kupa győztes. A Lille-nél és a Sochauxnál is dolgozott, de mindkét helyen megbukott.
Benatia (Juventus), Hakimi (Real Madrid), Dirar (Fenerbache), Harit (Schalke), Ziyech (Ajax), Belhanda (Montpellier), Amrabat (Leganes), El-Nesyri (Málaga) csak pár nagyobb név, akik Európában is ismertek, rájuk mindenképp érdemes lesz figyelni. Harit, Ziyech és Hakimi egyaránt rendkívül fiatal, ők jelenthetik a jövő válogatottjának a magját. A selejtező során egy bizonyos Khalid Boutaïb volt a legveszélyesebb a maga négy góljával, ő a török bajnokságban 12 gólt szerzett eddigi öt gólpassza mellett. Nehéz megítélni mire lehetnek képesek, a keret megfelelő, mindenesetre idén veretlenek, igaz nem túl acélos ellenfelek ellen. Szerintem a második helyért fognak harcolni, meglephetik a két nagyot, de azért reálisan nézve Portugália és Spanyolország is sokkal jobb erőt képvisel, mint Marokkó.
Irán
A második ország volt Brazília után amelyik kijutott a vb-re, nem is akárhogyan, hiszen egy kapott góllal, veretlenül lettek csoportelsők. A kimondhatatlan nevű játékosokból álló keret sokszínű, érkeznek sokan az orosz pontvadászatból, a Svédországból, Hollandiából, Portugáliából, sőt, az iráni másodosztályból is, ennek ellenére az iráni Esteghlal adja a legtöbb labdarúgót. A legnagyobb név Sardar Azmoun, aki idén nem futott olyan jó szezont, csatár létére öt góllal zárt, igaz már a Rubin színeiben a Rostovot kinőve. Az Alkmaarban futballozó Alireza Jahanbakhshra is érdemes lesz figyelni, négy éve az Eredivisie második legjobb fiataljának választották, idén pedig 21 góljával az első ázsiai labdarúgó lett, aki egy európai topligában gólkirály tudott lenni, ami után számos topklub felfigyelt rá, egy jó vb után akár csapatot is válthat. Saman Ghoddos remek szezont produkált az Östersundban, 10 gólt szerzett minden sorozatot figyelembe véve, szinte biztos, hogy csapatot vált nyáron. Mehdi Taremi évek óta Ázsia egyik legjobb csatára, az Al-Gharafában ugyan nem teljesít olyan jól (két szezon, nyolc gól), mint anno a Persepolisban, ahol 2015 és 2017 között 34 gólt szerzett az iráni pontvadászatban. Karim Ansarifard élete szezonját futja az Olympiacosban, 17 góljával még gólkirály is lehet, de fontos megjegyezni, hogy hat gólpasszt is kiosztott. Korábban ő is Iránban remekelt, majd az Osasunánál besült, Görögországban viszont magára talált. Ali Daeihez, a korábbi iráni legendához hasonlítják, aki a válogatott labdarúgás történetének legeredményesebb játékosa, hiszen Irán színeiben 109 gólt szerzett pályafutása során.
Carlos Queiroz már hét éve irányítja a nemzeti csapatot, nála hosszabb időt eddig senki nem töltött a kispadon. Egy igazi vb specialista, Dél-Afrikát 2002-ben, Portugáliát 2010-ben, míg Iránt 2014-ben és idén is kijuttatta a vb-re, ezt pedig kevesen mondhatják el magukról. Általában 4-1-4-1-ben vagy 4-2-3-1-ben játszanak, aminek az alapja a stabil védelem, majd labdaszerzés után minél gyorsabban igyekeznek felérni az ellenfél kapujához. A csoportban nem sok esélyük lesz, nehéz ellenfeleket kaptak, maximum egy-két pontot szorgoskodhatnak össze, de sok mindent nem kell várni Irántól, bár négy éve azért Argentína is nyögvenyelősen győzött (1-0-ra), Nigéria pedig csak döntetlent játszott velük.
