A futball ereje lehetővé teszi egy játékosnak, vagy egy teljes csapatnak, hogy többet érjen el, látszólag lehetetlen dolgokat is, a legkülönbözőbb helyeken, témákban. A futball sokszor beleépül a közéletbe, a politikába, vallásba, kultúrába. Sokszor a futball által tőrnek elő rég nem látott érzelmek is
Azonban, a mai világban a futball szerepe kezd eltávolodni ettől a szuperklubok felemelkedése és a bérek egekbe szökése miatt. A régi érdekek már úgy tűnik egyre kevésbé számítanak, míg a felemelkedő pillanatokból egyre kevesebb jut. A régi időket már csak a könyvekből ismerhetjük, amikor még nem volt ekkora különbség a csapatok között. Manapság egyre inkább úgy tűnik, hogy Dávid esélytelen Góliát ellen, míg a nagyhatalmak kezdik kisajátítani a focit.
Wolfsburg városa Alsó-Szászországban található, amely magán viseli egy tipikus európai vidéki iparváros küllemét. Szerény munkásemberek laknak itt, így nincs is meg az a világváros érzés, mint Münchenben vagy Berlinben. Megvan a maga bája, első sorban a futball által. A város és a VFL Wolfsburg is sokat köszönhet a Második Világháború utáni iparosodásnak, ami egy új időszámítást jelentett a helyieknek. Wolfsburg 1938-ban jött létre, hogy elszállásolják valahol azt a több százezer munkást, akik a helyi Volkswagen cégnek dolgoztak, így a sok embernek és a gyárnak hála hamarosan már a város rangot is megkapta a település. A város gyorsan nőtt, mint a méret, mint a lakosság szempontjából, míg a Volkswagen a háború utáni éra egyik nagy gazdasági sikere lett. A gyors növekedés ellenére Wolfsburg lakossága mégsem volt még akkora, hogy benne legyen Németország 50 leglakottabb városának a listájában.
A klubot eredetileg VSK Wolfsburg néven hozták létre 1945-ben, ám kezdetben a gyár dolgozói játszottak a csapatban, amely hamarosan kezdett abbamaradni, ám a munkások egy rétege nem csüggedett és a gárda újjáalakult, így létrejött a VFL Wolfsburg, amely otthona egy kicsi, helyi stadion volt, amelyet a Volkswagen cég birtokolt.
A 20. század közepén a német futballban nem igazán alkottak maradandót, azonban az ’50-es évek elején némi sikert azért elértek 3 Amatőr liga győzelemmel. Közben, 1963-ban megalakult a Bundesliga, ám ekkoriban a gárda négy osztállyal lejjebb szerénykedett. A fejlődésük a ’60-as években stabilizálódott, azonban annak ellenére, hogy 1974-ben a Bundesliga 2. alapítóklubjai közé tartoztak, csupán 1976-ig tartoztak a másodosztály mezőnyébe, majd visszatértek az Oberliga Nordba, azaz a negyedosztályba.
Az 1992-es szezon volt a fordulópont, amikor végre elérték a Bundesliga 2-be való feljutást, majd később stabilizálták is a helyüket a másodosztályban, annak ellenére, hogy ezen a szinten nem voltak még elég rutinosak. A csapat csak fejlődött és fejlődött, majd 1995-ben bejutottak a Német Kupa döntőjébe is-kiütve a Frankfurtot és a Kölnt is-ám a fináléban kikaptak a Borussia Mönchengladbachtól. Két szezonnal később feljutottak a Bundesligába, ahol a 14. helyen végeztek, míg csatárjuk, Fredi Bobic az 5. legeredményesebb játékos lett abban a szezonban. A dolgok jól alakultak, így az 1998/99-es szezonban bejutottak az UEFA Kupába is, miután az azt megelőző szezonban a 6. helyen végeztek.
A következő szezonban a harmadik körig meneteltek, amikor az Atlético Madridtól kaptak ki, ám a Bundesligában visszacsúsztak a 7. helyre. Ez volt akkoriban a csapat történetében a csúcspont, ugyanis egészen a 2007/08-as ötödik helyig kellett várni arra, hogy ilyen magasságokba jussanak (közben kétszer ki is estek). Az aggasztó jelek ellenére kezdték megszilárdítani a helyüket az élvonalban, amit jól mutatott az is, hogy a 2002/03-as szezon folyamán elhagyták az otthonukat (amely a liga legkisebb stadionja volt) és a vadonatúj Volkswagen Stadionba költöztek. A csapat terve egyértelmű volt. A távoli cél az volt, hogy a Bajnokok Ligájában szerepeljenek. A 2007/08-as évadban már is biztató jel volt, hogy Klaus Augenthaler helyére a jó hírű Felix Magath került, akit egy évvel korábban menesztettek a Bayerntől a gyenge idénykezdés miatt, tehát az ő kinevezése vakmerő húzás volt a vezetők részéről. Magath tipikusan az a edzőtípus volt, mint amilyet a Wolfsburg szeretett volna. Olyan szakembert, aki bátran mer építeni az utánpótlásra, ésszerűen költ és a csapatba táplálja a győztes mentalitást. Nem utolsó sorban nem kis név volt a szakmában már akkoriban sem, hiszen korábban a Bayernnel 2 trófeát nyert.
Az első éve a Farkasokkal nehézkesen indult, hiszen az első 10 meccsükből csak 3-at nyertek meg a sok új igazolás ellenére. Ám egymást követő győzelmek hatására kezdett javulni a helyzetük, ám így is csak a középmezőnyben tanyáztak. Egy Borussia Dortmund elleni 4-0-ás decemberi győzelem volt a fordulópont, hiszen az utána lévő 11 meccsből 10-et is megnyert a csapat.
Magath megtalálta a tökéletes receptet, amely a jól megszervezett védekezésen alapult, hiszen Ricardo Costa és Marcel Schafer kiváló duót alkottak a védelemben. Az iráni Ashkan Dejagah pedig a támadásokban remekelt, hiszen számos gólt szerzett a menetelés során. Azonban nem ő volt a legfontosabb játékos, hiszen a Grafite-Dzeko kettősnek volt köszönhető az UEFA Kupába való bejutás, hiszen előbbi 11, utóbbi 8 gólig jutott, így Magath visszahozta a pozitivitást a klub háza tájára.
A 2007/08-as szezonban a gárda már tipikusan egy Magath csapat képét festette: könyörtelen védekezés, míg elől is állandó veszély az ellenfél kapujára. Míg Magath nem is költekezett sokat, hiszen Grafite és Dzeko összesen 10 millió alatt volt, míg Dejagah ingyen.
Ekkoriban a csapat nem kapott túl sok figyelmet, hiszen ők csak az európai kupa indulást érő helyekért harcoltak, míg a Bayern Európában is kezdett egyeduralkodó lenni.
A következő nyáron a szakember kicsit meg akarta erősíteni a keretét, de a költségeket így is alacsonyan tartotta, habár két igazolása azért többe került az átlagosnál. Annak ellenére, hogy védelem szépen helyt állt a 2007/08-as szezonban, Magath erősített, hiszen leigazolta Andrea Barzaglit, akkoriban klubrekordot jelentő 14 millió eurós összegért. A viszonylag nagy átigazolási díj miatt kicsit nagyobb volt a nyomás az olaszon, ám nem hátráltatta ez a teljesítményét. A korábbi Palermo játékos bizonyította, hogy ér ennyit, hiszen a ’07/08-as Bundesliga szezon összes meccsét végig játszotta, hozva azt a védekezési stabilitást, ami a következő lépcsőfokot jelentette a csapat életében. A középpályára Magath leigazolta Zvjezdan Misimovicot a Nürnbergtől 3,4 millió eurós összegért, ami zseniális döntésnek bizonyult, hiszen a bosnyák nagyon jól játszott össze honfitársával, Edin Dzekóval, míg Grafitevel is, így nem is csoda, hogy támadó középpályásként 20 gólpasszt is kiosztott.
Egy erős szezonkezdettel bizonyították, hogy az előző idény nem volt szerencsés, míg Grafite a szezon kezdeti szakaszában 6 találatot is szerzett, így fényesnek bizonyult a jövő. Majd jött egy 11 meccsen győzelmi széria, amely januártól egészen áprilisig tartott, amivel egészen az első helyig jutottak. Áprilisban két meglepő vereség még árnyalta a képet, míg a Bayern kezdett vérszemet kapni, ám a hajrában a Dortmund, Hannover és a Werder elleni győzelmek azt jelentették, hogy megszerezte a csapat története első Bundesliga elsőségét. A Wolfsburg elsősége egész Németországot megdöbbentette, ám Magath jól megformálta a csapatot olyan játékosokból, akiktől senki nem várta, hogy a bajnoki címért versenyezzenek.
Grafite lett A Szezon Játékosa és a gólkirály is a maga 28 góljával, míg mögötte csapattársa, a 26 gólos Dzeko végzett. Gyakorlatilag ők nyerték meg a Bundesligát, ám nem szabad megfeledkezni Misimovicról, Barzagliról, Schaferről és Josuéről sem.
Magath azonban maradt azonban annak a szenvedélymentes és merev embernek, mint amilyen korábban is volt. Elmondta, hogy nem szabad elszállni a földtől és hogy nem ez lesz a csúcs a csapat életében, ám ez már a búcsúlevelének bizonyult, hiszen a következő szezonban már a Schalke vezetőedzője lett. A váltás sokakat meglepett, de a csapatnál nem húzták sokáig az időt és kinevezték Armin Veht az utódjának. Vehnek jó volt a mérlege, ám korábban csak kisebb gárdáknál tevékenykedett, de a Wolfsburgnál valami katasztrófa volt az, amit művelt.
Képtelen volt arra, hogy három fronton is helyt álljon, amit jól mutat, hogy télen belefutottak egy 13 meccses nyeretlenségi sorozatba, ami után menesztették és helyét a második csapat vezetője, Lorenz-Günther Köstner vette át. Vele valamivel jobban ment a szekér, annak ellenére, hogy az utolsó 3 meccs nem igazán jött össze, azért a 8. helyet sikerült bebiztosítani vele. A klub túlteljesített magán az előző szezonokban, ez nyilvánvaló volt, míg szinte mindenki teljesítménye romlott, kivétel Dzekoét, aki ebben a csúfos szezonban is jól teljesített.
Ezek után a csapat teljesítménye jelentősen visszaesett, hiszen a következő szezon még gyengébbre sikeredett. Steve McLarent nevezték ki a gárda élére, azzal a céllal, hogy a Farkasok ismét a csúcsra kerüljenek. Ám ismét csalódnia kellett a szurkolóknak, hiszen az angolt hamarosan menesztették, helyét pedig Pierre Littbarski vette át. Pedig most nagy nevek is érkeztek Diego és Kjær személyében, ám ők nem váltak be, míg a csapat talizmánja, a gólgyáros Edin Dzeko távozott a Manchester Cityhez, amivel kész káosszá vált a szezon a Wolfsburg számára.
Már a kiesés réme is fenyegette az egykor szebb napokat megélt szurkolókat, amikor ismét visszatért Magath és megmentette őket. A 2011/12-es szezonban a 8. helyen végeztek, majd a következő évben Dieter Hecking váltotta őt, aki hosszútávú szerződést írt alá. A korábbi Hannover edzővel ismét jöttek a sikerek, hiszen a ’13/14-es szezonban az 5. helyen végeztek, amivel elindulhattak az Európa Ligában is. Az új igazolások, Bas Dost, Naldo és Perisic egyaránt beváltak, csakúgy, mint anno Barzagli és Misimovic. 2013-ban átigazolási rekordot döntöttek, amikor 18 millióért leigazolták Kevin de Bruynét a Chelseatól. A szerződtetése nagyon jó döntésnek bizonyult, hiszen vele a 2014/15-ös évben a második helyen végeztek, igaz 10 ponttal az első Bayern mögött.
Ám csakúgy, mint korábban Dzeko, De Bruyne is az Etihadba tette át a székhelyét, míg a csapat ismét bajba került. Ugyan az a keret, amely a belgával remekelt kudarcot vallott, hiába igazolták le a helyére Julian Draxlert 36 millió euróért. Sehol nem volt az elődjéhez képest, ám még őt is elvitték, hiszen 2017 januárjában a PSG-hez ment.
Lehetetlen megtippelni, hogy mi lesz a Wolfsburg sorsa, ám az biztos, hogy a bajnoki címük a német sport nagy meglepetéseibe örökké be fog vonulni. Pont az volt a hibájuk, ami korábban az előnyük, hiszen túlköltekeztek, még többet akartak, amivel úgy járhatnak, mint számos korábbi meglepetésbajnok. Az FC Twente 2010-ben története során előszőr nyerte meg az Eredivisiét, míg a Montpellier ugyan ezt tette meg a Ligue 1-ben 2012-ben. Az Atlético 2014-ben tudott meglepést okozni, amikor megtörte a Barca-Real kettős hegemóniáját. A legutóbbi példa a Leicester City, akik történetük első bajnoki győzelme után szintén csak szenvednek. Ezek a csapat igyekeznek megtalálni a helyüket a saját bajnokságukban, ami nem lesz könnyű, ám ez lesz a Farkasok feladata is.
A kérdés velük kapcsolatban az, hogy vajon képesek lesznek-e ismét megismételni a csodát? Mindenesetre a német futball visszatartott lélegzettel várja ezt.
(A CIKK A THESE FOOTBALL TIMES KÖNYVÉBŐL A "THE POWER OF FOOTBALL" CIMŰ ÍRÁSNAK A FORDÍTÁSA)