A fourfourtwo.com-on Michael Yokhin szakíró írt egy fasza elemzést a Genk nigériai játékosáról. Gondoltam fogom és lefordítom nektek, hátha többen megismerjük ki is valójában Ndidi.

A 60 másodperces történet

Számos oka lehet a tavalyi bajnok Leicester City idei gyengélkedésének a Premier League-ben, de a legfőbb ok az, hogy nem sikerült N’Golo Kantét megfelelően helyettesíteni. Papy Mendy, a nyári igazolás egyértelműen nem felel meg ennek a feladatnak, így Claudio Ranierinek az átigazolási piacon kell megoldást keresnie.

Wilfred Ndidiben az olasz megtalálhatja az igazit. A 20 éves játékos a Genktől csatlakozhat a Rókákhoz januárban, köszönhetően a rövid idő alatt mutatott felemelkedésének. Miután az előző szezonban középhátvédből feljött középső középpályásnak, Ndidi a belga csapat legfontosabb emberévé vált, köszönhetően annak, hogy képes felszántani az egész pályát és nagyszerűen szakítja meg az ellenfél támadásait a pálya közepén.

A nigériai válogatott teljesítményével európai élcsapatok érdeklődését is felkeltette, a Leicesternek például a Manchester Uniteddel kell megküzdenie érte.

Miért kell ismerned őt?

Ndidi a nigériai hadsereg őrmesterének a fiaként született, így egy Lagos melletti katonai központban nőtt fel, ahol a tanulásra kellett koncentrálnia, így nem focizhatott szabadon kint az utcán. Aztán, 15 évesen felfigyelt rá a Nath Boys Academy-Nigéria egyik legjobb képzési központja-„nem csak a focira tanítanak meg, de felkészítenek az életre is. ’’-mondta Ndidi a Sport/Voetbalmagazine-nak adott interjújában.

A Nath Boys sorozatban 3 Lagos Junior League címet is nyert, és a scoutok számos alkalommal figyelték a csapat meccseit. A belga Roland Janssen-aki jelenleg a Manchester Unitednél dolgozik-2013-ban fedezte fel a játékost és azonnal lenyűgözte. „Magas volt és nyurga, lehetetlen volt nem felfigyelni rá. A nyugodtsága rendkívül szokatlan volt egy ilyen fiatal játékostól”.

A Genk 16 éves korában hívták meg próbajátékra, aki a magabiztosságával emelkedett ki.

„Az idegenlégiósoknak jobbnak kell lenniük, mint a mi akadémistáinknak, hogy legyen bármiféle esélyük is”-mondja a fiatalok edzője, Domenico Olivieri. „Ndidi kiemelkedett a kivételes tulajdonságaival.”

Azonnal nagy felhajtás övezte a játékát, hiszen ő lett az első Nath Boyson végzett játékos, aki Európáig vitte. A 2015-ös szezon kezdete óta már készen állt arra, hogy csatlakozzon a felnőtt kerethez és arra, hogy játsszon a belga első osztályban.

Ndidi kezdetben középhátvédként kapott szerepet, de a sokoldalúságának köszönhetően Alex McLeish ténykedése alatt fullback-ként is megállta a helyét. Majd jött 2015-ben Peter Maes, aki McLeisht váltotta 2015 nyarán és úgy döntött, hogy a nigériai tehetség helyt állna a középpályán is, köszönhetően az elképesztő munkabírásának.

A pozícióváltás azonnali sikert hozott. Ndidi Belgium egyik legjobb védekező középpályásává vált, minden héten egyre jobban játszott. Volt egy szemkápráztató gólja is: A Club Brugge elleni 4-2-es meccsen meglőtte a szezon gólját.

Idén már az európai kupákban is megmutatta a tehetségét, hiszen a Genk mind a 12 meccsét végig játszotta, sőt volt, hogy ő volt a legtöbbet futó, és a legjobban szerelő is. Eljött az ideje, hogy valamelyik top ligában is megmutassa tudását.

Erősségei

Vannak kétségek, arról, hogy megvan-e benne az a potenciál, ami egy világklasszisnak védekező középpályásnak kell. A labdaszerző képessége a legjobb, de a szerelései is kiválóak-a legtöbb szabályos és tökéletesen időzített, amit jól mutat az a tény, hogy még nem állították ki. Csakúgy, mint Kanté ő is az egész mérkőzést képes végigfutni

A jelenleg a Chelseaben játszó Kantével ellentétben Ndidi magas, hiszen 187 cm. Rendkívül jó a levegőben, emiatt mindkét kapu előtt kiemelkedik a szögleteknél, és a pontrúgásoknál-a Bilbao elleni gólját például egy nagyszerű fejes után szerezte.

Ndidi mentalitása mindenki számára példa lehet. Egy igazi csapatjátékos, önzetlen, és kész segíteni a csapattársainak, ha kell. Taktikailag fegyelmezett, keményen dolgozik az edzéseken, és mindig fegyelmezetten követi az edző utasításait. A barátságos karaktere miatt sokan csak ’’jófiúnak’’ nevezik.

Gyengeségei

A támadóharmadban még fejlődnie kell, ami teljesen érthető, főleg annak fényében, hogy annak idején védőként kezdte. Van még hová fejlődnie a passzok tekintetében is, de az utóbbi hónapokban sokat javult ezen a téren is.

Azt mondják róla…

„Ndidit lehet hasonlítani Yaya Touréhez, világklasszis játékos lehet belőle”-állítja a Genk edzője, Maes.

Tudtad?

Az Ndidi szó Igbo nyelven ’’türelmet’’ jelent, míg az Onyinye (ez az igazi keresztneve) azt jelenti, hogy ’’ajándék Istentől”. Az Igbók egyébként számos elismert futballistákat adtak már, többek között Jay-Jay Okocha, Nwankwo Kanu vagy éppen Sunday Oliseh.

Mi jöhet ez után?                                                                      

A Leicester Citynél remélik, hogy Ndidi lehet az új-magasabb-Kanté, a középpálya közepén. Amennyiben minden a tervek szerint fog haladni, a fiatal tehetség megszilárdíthatja a helyét a nigériai válogatottban, így őt is tudjuk majd figyelni a 2018-as oroszországi Világbajnokságon.

Az én aspektusomból

Ranieri szerintem már betegesen próbálja megtalálni a tökéletes Kanté pótlót, pedig nem igazán lesz még egy ugyan olyan munkabírású, képességű, elszántságú és olyan nagyszerű ember, mint a kis francia. Mendyben látta az ő helyettesét, de ő a Premier Leagueben idén mindössze 1 meccsen 52 percet játszott, tehát nagyon nem jött be a szerződtetése. Ndidi a jóval gyengébb Jupiler Pro Leagueből sem emelkedik ki annyira, de az ottani teljesítményéről nem találtam statisztikát, csupán az Európa Ligában játszott 5 meccséről. 450 percet játszott, 2 gólt is szerzett, ami igencsak jó mutató egy védekező középpályástól. Kanténál mindenképp gólérzékenyebb, messziről gyakran szokott próbálkozni, javarészt sikerrel. Amikor csapata támad a széleken ő gyakran feljön, így a második hullámból tud érkezni, hiszen a védők nem igazán figyelnek rá. Karakterben jobban hasonlít Kantéra, mint Mendy, aki amolyan kemény fiú, azért Ndidi jóval fegyelmezettebb, okosabb, szerényebb. Összességében nem lenne rossz húzás az ő szerződtetése, csak kérdés nem túl nagy lépés-e a belga bajnokságból rögtön a világ legjobb, legkeményebb pontvadászatába, a Premier Leaguebe mennie. Idővel eldől…

(A cikkben található képek, okosságok a FourFourTwo.com-tól, azon belül Michael Yokhin szakírótól származnak. Az "Én aspektusom" nevezető bekezdés kivételével a többi rész csak le van fordítva.)

Kevés európai akadémia mondhatja magát sikeresebbnek, mint a Sporting CP utánpótlása. Az Akadémia Sporting Alcochetében, Portugáliában található. Luís Figotól Crisitano Ronaldóig, nemcsak sztárokat neveltek ki, hanem helyi hősöket is.

A sajátos módszerekkel lehetővé teszik a fiatal tehetségeknek, hogy a csapat nagyszerű edzőpályáin keresztül akár Bajnokok Ligája győztesek, vagy Aranylabda esélyesek legyenek. A csapat meglehetősen szerény nagyságú, de így is képes elismert labdarúgókat adni az európai futballnak. A gyerekkel való gondoskodás az utánpótlás legfontosabb filozófiája. Nem az eredmény az elsődleges, nincs eredménykényszer (ismerős valahonnan nem?), a cél, hogy FUTBALLISTÁKAT neveljenek, ne idegroncsokat.

1997-ben egy fiatal futballista elhagyta otthonát, hogy belevágjon egy nagy kalandba. Élete legjobb döntését hozta meg, amikor elhagyta Madeira szigetét és felköltözött a nagy fővárosba, Lisszabonba. Egy 12 éves játékosnak ez talán túl nagy ugrás lehet és tényleg az is volt. Lisszabon nem az a vendégszerető, barátságos kis sziget, mint Madeira, itt zajlik a nagybetűs élet. Ez kicsit meg is szeppentette hősünket, ami látszott a játékán is, de aztán megszokta a lisszaboni életet és világsztár vált belőle. Ez a tehetséges madeirai fiú nem volt más, mint Cristiano Ronaldo.

Korszakunk, sőt a futballtörténelem egyik legjobb játékosává nőtte ki magát, pedig az ő karrierjében is voltak hullámvölgyek. De kiében nincsenek? Gyerekkorában Ronaldo egy vézna, serdülőkorban lévő gyerek volt, amikor csatlakozott a Sporting illusztris akadémiájához. Célja az volt, hogy meggyőzze edzőit, hogy elég jó ahhoz, hogy profi futballista váljon belőle. Mit ne mondjak, nemcsak sikerült elérnie, hogy profi legyen, de azt is sikerült, hogy milliók példaképe legyen. Ronaldo magabiztossága rendíthetetlen volt, és ez most is jól jellemzi a játékát. Soha nem adja fel, minden egyes labdáért megküzd, az utolsó percekig harcol, küzd, csak azért, hogy csapata sikeres legyen. Minden bizonnyal ez a gyerekkorából fakad.

Az első pillanatoktól kezdve világossá vált, hogy a Sporting egy valódi csiszolatlan gyémántra talált. Egy kivételes játékosra, olyanra, akit minden 50 évben találsz maximum. Ez azonnal tudatosult edzőiben is. Voltak azonban kétségek is. Az edzői stábot például a kezdetekkor aggasztotta Ronaldo vékonyka testfelépítése. Ezt igencsak nehéz elképzelni, látva a jelenlegi Ronaldót. Pont ő volt vékonyka, aki mára az egyik, hanem a legjobban felépített, legizmosabb játékos, aki a nők bálványa lett testével? Igen, gyerekkorában bizony nem volt ilyen testfelépítésű, de amint megkapta a labdát megkezdődött a varázslat. Azonnal lenyűgözött mindenkit a technikájával, a sebességével és a lövéseivel. 22,500 euróért érkezett 12 évesen mindössze próbajátékosként. Az ár túlzónak bizonyult, de mára ez már kevésnek mondható, főleg annak fényében, hogy világklasszis vált belőle. Az akadémia „öregdiákjai” ekkor már szinte sztárként voltak elkönyvelve, ebbe a közegbe csöppent bele a kis Ronaldo. A tehetsége tagadhatatlan volt, de a feladat, hogy egy ígéretes támadóból világklasszist faragj, nem egy irigylendő feladat. Ehhez sok szerencse kell, megfelelő kvalitású edzők, profi hozzáállás. Ezek közül, ha már csak egy nincs meg, akkor oda a lehetőség.

Ronaldo első akadálya a fővárosban az iskola volt. A portugált sokat piszkálták az iskolában a madeirai akcentusa miatt, hiszen a lisszaboni kiejtés nagyban különbözik a madeiraitól. Emiatt sokat nem járt iskolába, és otthon volt. Ronaldo karrierjét azonban nem hátráltatták ilyen ’’piti’’ gondok, de a sulival továbbra is akadtak problémái. Volt olyan is, hogy a tanárt egy székkel fenyegette. Volt olyan is, hogy edzőjének szemtelenül válaszolt, amikor az megkérte, hogy segítsen neki kitakarítani az öltözőt. A mai napig láthatjuk Ronaldo kirohanásait, ami gyerekkorából adódóan nem is csoda. Szerencsére jó kezek között volt, így fiatalon ebből nem akadt nagyobb baja, hiszen a Sportingnál nagyon figyelnek a játékosokra. A csapat pszichológusa rendre segített neki. A lisszaboni gárda tényleg mindent megtett, hogy tökéletesen beilleszkedjen CR7. Különórákra járt egy másik szigetlakóhoz (értsd= egy szintén madeirai emberhez), hogy segítse a beilleszkedését. Ronaldo azonban továbbra is rakoncátlan volt a suliban. A szigorú fegyelem mind az iskolában, mind az akadémián gondot jelentett neki. Amikor hívást kapott, hogy kihagyja a Martimo elleni meccset dühös lett, és magyarázatot követelt. Az edzők azonban nem kegyelmeztek neki, így nem utazhatott. Ez egy nagyon fontos lecke volt számára, és a fejlődése szempontjából egy mérföldkőnek is tekinthető. Kihagyni az akadémia legjobb játékosát egy létfontosságú meccsen bizony nagy döntés, de jól mutatja, hogy a Sportingnál mennyire fontos a figyelem és a fegyelem. Az akadémián mindig is voltak (és lesznek is) elvárások, szabályok a fiatalok felé. Az irányelvet mindenkinek követnie kell, nincsenek kivételek. Na, ez az, ami a legjobban hiányzik a magyar utánpótlásból. Nálunk sok kivétel van, akivel másképpen bánnak, vagy a származása miatt, vagy a családja vagyona miatt, ezer más okból. Ez Portugáliában nincs, de a jobb helyeken se. Ezért is tart a magyar utánpótlás ott, ahol. Ezzel jelzeték, hogy Ronaldo nem nagyobb a csapatnál, vagy az akadémiánál, jól mutatja a csapat értékeit.

Mindössze 17 volt, amikor bemutatkozott az első csapatban. Elkerülhetetlen volt, hogy egy gigász lecsapjon rá, ez meg is történt, mint ahogy várható volt. A Manchester United volt a kérő, így aztán tetemes haszonnal adták tovább Ronaldót. Minden bizonnyal nehéz lehetett, hogy a csapat legjobbja távozik, de ahogy egy akadémista távozik, egy újabb kerül a helyére, akit később majd szintén értékesíthetnek. A jó akadémiák így működnek.

1996-ban kezdődött minden. Ekkor nevezték ki a csapat élére Arsène Wengert, ami általános megdöbbenést keltett. Szó volt akkoriban Terry Vanablesről, Johan Cruyffról is, mint esetleges helyettes, de Wenger neve eléggé idegen volt mindenkinek. Miért pont ő? Miért pont egy japánból érkező fickó lesz Anglia egyik legnagyobb klubjának az edzője? Az 1996-os szezon első meccsén az Ágyúsok egy nehézkes, de kötelező győzelmet arattak a West Ham ellen. Azonban mindezt úgy tették, hogy nyáron menesztették Bruce Rioch-ot, ami szintén meglepő volt. Az Arsenal nem az a csapat, amely évről-évre váltogatja az edzőit, pont hogy ők az állandóságra törekednek.

 Két nappal a meccs után két francia játékos is érkezett. Az egyikük Remi Garde volt, a másik pedig a tinédzser Patrcik Vieira volt. Ekkoriban még szinte senki sem ismerte a francia trénert, aki a japán Nagoya Grampus Eighttől érkezett Londonba. Peter Hill-Wood-az akkori elnök-azonban bízott benne és a következőket mondta az új edző kinevezését követően: Hiszek Arsène Wengerben, úgy gondolom, hogy sikeres lesz és meg fogja tudni valósítani a 21. századi focit Angliában". Hill-Woodnak tökéletesen igaza lett, hiszen a Szigetországban úgy gondolom, hogy az Arsenal játssza a legkombinatívabb futballt. Rövid passzokkal operálnak, nem előre vágjak a játékszert, nem a center megjátszása a taktika legfőbb része, hanem, amolyan Barcelona szerűen szép játékkal a végletekig kijátszani az ellenfelet. Az érkezése előtt gyakran kiszenvedett 1-0-ákkal, gyenge meccsekkel nyertek, azonban Wenger alatt nem voltak ritkák a 4-4-es döntetlenek, vagy éppen 6 gólos győzelmek. A játék pedig a kapu előtti területre szegeződött. Nem voltak többé felívelések, távoli lövések, csupán gyors passzok, Sőt, a távoli kísérletezések gyakorlatilag meg voltak tiltva (nem szó szerint) Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Wenger csapata elvétve próbálkozik távoli lövésekkel, ezt Elneny is megerősítette, aki panaszkodott, hogy itt nem kísérletezhet annyit távolról. 

Újító, forradalmi, észszerű

Nekem ez a három szó ugrik be először, ha Wengerről van szó. Kinevezését követően nem volt rest és nagyon okosan költekezett. Sikerült szerződtetni olyan fiatalokat, mint Patrick Vieira, Emmanuel Petit, Marc Overmans, vagy éppen Nicolas Anelka. Vieira az első meccsén csereként játszott a Sheffield Wednesday ellen. A beállását követően a csapat játéka nagyon megváltozott. Sokkal gyorsabb lett a tempó, ami a gallnak volt köszönhető. Wenger egyik legfőbb erénye, hogy tökéletesen vegyíti a tapasztalt játékosokat és a fiatalokat. Az 1997/98-as szezonban (talán ennek köszönhetően is) sikerült duplázni, csakúgy, mint 2000/01-ben. Számtalan újítást vezetett be, amik korábban nem voltak jellemzőek. Új erőt adott Tony Adamsnek, vagy éppen Ray Parlournak is. Megváltoztatta a játékosok életmódját, étkezését, ami akármilyen furcsán is hangzik, de a futballban nagyon fontos dolog. Különösen nagy hangsúlyt fektetett az izomzat építésére, olyan gyakorlatokat vezetett be, amik segítették a fizikális fejlődést. Az angol játékosok gyakran egészségtelenül étkeztek, ezen is reformált és ösztönözte fiait, hogy egyenek egészségesen (halat, zöldségeket stb.). 

Az új gyakorlatokhoz és a másfajta edzésmódszerekhez természetesen szükség volt egy modernebb, jobb edzőkomplexumra. A London Colney 1999 októberében nyílt meg és 10 millió fontba került. A csapat ezt Nicolas Anelka eladásából fedezte (Anelka a Real Madridhoz szerződött). A létesítmény 2003-tól-2012-ig az angol válogatott edzőkomplexumaként is szolgált, ami jól mutatja a felszereltségét. 

Wenger "uralkodását" 3 különböző fejezetre lehet bontani:

1. A Highbury-korszak:

2. 

Egy évtizedig tartott és elképesztő sikeresnek mondható. 3 bajnoki cím, 4 FA Kupa és 3 egyéb döntő (köztük a régóta várt szereplés a Bajnokok Ligája döntőjében). Azt se felejtsük el, hogy volt még 5  második helyük is a PL-ben. Talán a 2002-2004 volt az a két év, amikor a csapat kihozhatott volna többet is magából, de utána egy máig megismételhetetlen sorozat következett. A 2004-es szezonban az Arsenal mind a 38 meccsét megnyerte, azaz veretlenül zsebelte be a Premier League bajnoki címét. 2004 áprilisában a BL-ben aztán jött a Chelsea csapata és nagy megdöbbenésre 2-1-re kiütötte az Ágyúsokat a legrangosabb európai kupasorozatból. Az első "korszak" úgy gondolom, hogy felejthetetlenre sikeredett. Legendák születtek, emlékezetesebbnél emlékezetesebb meccsek voltak és számos szurkoló ekkor imádta meg nem csak az Arsenalt, hanem magát a focit is. 

2. Az Emirates korszak:

Ahogy említettem egyre többen kezdték meg imádni a csapatot és a Highbury már nem volt elég nagy és elég modern az Arsenalhoz, így új stadion kellett, a régi közelében. Ehhez azonban pénzre is szükség van, sőt, rengeteg pénzre. Így nem volt mit tenni, a csapat elkezdte eladni a legjobbjait. Nem láthattuk többet küzdeni Vieirát, nem láthattuk többé varázsolni Ljungberget és Petitet sem. Cserébe olyan "sztárigazolások" érkeztek, mint Fabianski, Eduardo vagy éppen Alex Song. Wenger belement a vezetők döntésébe és a csapat filozófiája is megváltozott. Most már nem a világ legjobbjai jöttek, hanem a világ legjobbjai mentek. Ha valaki jól teljesített, akkor azonnal elvitte egy nagy csapat, így azonban lehetetlen volt olyan eredményeket elérni, amelyek az első korszakban voltak. Rengeteg fiatal érkezett, ám nem mindenkiből lett világklasszis. Ez alól épp kivétel Fábregas, aki az Arsenalnál nőtt fel gyakorlatilag és itt lett elismert labdarúgó. Nagyon sok mindent köszönhet a csapatnak és Wengernek, de az azért szemét húzás volt tőle, hogy egy barcelonai kitérővel a Chelseahez ment. Theo Walcott is ekkoriban került a gárdához, de ő meg még mindig az örök tehetség státuszában mozog. Hol jól játszik, hol fél évig észrevehetetlen. Most éppen jó formában van, de mikor hogy. Sérülések is persze hátráltatják, de akkor is, több potenciált láttak benne anno, de legalább nem lett akkora bukta, mint, például Senderos, vagy Bendtner vagy az örök sérült Abou Diaby. Korábban ilyen kaliberű játékosok még csak álmukban sem viselhették volna a piros-fehér mezt, ebben a korszakban azonban (sajnos) a keret nagyját ilyen kaliberű spílerek alkották. Ez csak az egyik gond volt és akkor még nem is beszéltem a vetélytársak felemelkedéséről. A Chelseanél Roman Abramovich lett a tulaj és a csapat elkezdett szárnyalni, a Cityből pedig nagy csapat lett, hála Mansour sejknek.  A csapat szurkolói egyre dühösebbek lettek, az eredmények pedig egyre rosszabbak lettek. Az egész odáig fajult, hogy 2011 augusztusában a United 8-2-re gázolta el Wengeréket ,amit a szurkolók máig nem tudnak megemészteni. A védelem valami katasztrófa volt. Egy Carl Jenkinson, egy Johan Djourou vagy épp egy Armand Traore mit keres egy ilyen szintű csapatban? Az egyik, hogy tapasztalatlanok voltak, ami nem is gond, de egyikük sem üti meg még a West Ham szintjét sem (ezzel nem a West Hamet akarom leírni). 

3. Pénz állt a házhoz

A legtöbb szakíró és szurkoló azt sérelmezte, hogy a csapat nem igazol sztárokat. Avagy, ha kinevel klasszisokat, akkor őket pedig eladja (nem, itt nem Bendtner eladásáról beszélek, de még csak Diaby értékesítéséről sem). A stadionra felvett hitelt végre kifizette a csapat és jöhettek a sztárok és az eszement összegek. 2013-ban érkezett Mesut Özil, 42.3 millió fontért, amolyan első fecskeként. Az ő teljesítményével az a baj, hogy tud világklasszis szinten is játszani, máskor pedig mintha magasról szarna bele az egészbe. Lézeng a pályán, kedvtelen, unott képet vág, stb. De mondom, ha kedve van, akkor klasszis, olyan labdákat osztogat, mint senki más a csapatből. A következő üdvöske Alexis Sánchez volt, Egy játékos a Realból, egy a Barcából, jól hangzik nem? Alexis teljesítménye is ingadozó, de szerintem ő az egyik legveszélyesebb a csapatban. Ezzel a két igazolással a csapat véleményem szerinem meg akarta mutatni, hogy ’igenis visszatértünk és a legjobbakat is képesek vagyunk kizsákmányolni’. Az eredmények azonban továbbra sem jöttek. Jó, két FA Kupát sikerült nyerni, de az igazi áttörés még várat magára. A másik, hogy hiába van pénz, ha nem sikerül azt jól elkölteni. Évekig középhátvéd problémák voltak, mégse jött a hátsó alakzatba játékos. A középppályán tele van a csapat varázslókkal, labdabűvészekkel, de egy igazi romboló, brusztoló, valódi harcos mégse érkezett. Elől pedig évek óta Giroud szenved a védőkkel, társak nélkül. Mostanra ezek a gondok némiképpen javultak, hiszen hátulra jött Holding és Mustafi is, középre Elneny, előre pedig Lucas Perez. 

A csapatnál eltöltött 20 évét kétfelé is lehetne bontani. Az első 10 évben 566 meccset játszottak, ebből 327 alkalommal örülhetett Wenger, és 1022 gólt is sikerült szerezni. A második tíz évben 563 meccs/320 győzelem és 1064 kapott gól a mérleg. Ezek a számok viszonylag hasonlóak, ám a trófeák száma nagyon eltérő, A második 10 évben már egy FA Kupa vagy egy negyeddöntő is öröm volt, ám az elsőben megszokott volt a PL győzelem, ami mostanában nem jöt össze. 

Siker, Kudarc, Csodálatos játékosok, Átlagos játékosok, Régi stadion, Új stadion, Sok dolog volt ebben a 20 évben. Ismeretlenként jött, de minden bizonnyal legendaként fog távozni az Arsenaltól Wenger, aki sokak kedvence, sokan utálják, de egy bizonyos. Valamit tud, ha 20 éven keresztül a világ élvonalában dolgozott.

 Források: Goal.com: Thanks for everything, Arsene! Wenger Arsenal's greatest ever manager

               ESPN.com: Arsene Wenger's 20-year early success at Arsenal excuses his years  of failure

A hírek szerint az Ágyúsok érdeklődnek a Porto algériai válogatott szélsője iránt, aki távozna is a csapattól. Most a fourfourtwo.com írását olvashatjátok magyarul, amiből jobban megtudhatjuk ki is az a Yachine Brahimi.

Sok csapat érdeklődik iránta, amit akár nevezhetünk "Mahrez hatásnak" is, hiszen érthetően, ha egy algériai játékos remekel, akkor több algériai játékosra figyelnek fel a klubok. Mahrez megnyerte a PFLA "Az Év Játékosa" díjat és a csapatával a Premier Leaguet is elhódította. Van is hasonlóság a két játékos között, hiszen csakúgy, mint Mahrez, Brahimi is Párizs elővárosában nőtt fel és honfitársához hasonlóan ő is az algériai válogatottat választotta, annak ellenére, hogya francia nemzeti együttest is képviselhette volna. Brahimi is gyors, technikás szélső, aki elképesztően bánik a labdával. 

Mahrezzel ellentétben Brahimi mindig is óriási tehetségnek volt kikiáltva. Mahrezét csak 400.000 eurót fizetett annak idején a Leicester, előtte nem tartották nagy ígéretnek. Brahimi a híres Clairefontaine Akadémiáról jött, ami az egyik legjobb. Sőt, Brahimi oszlopos tagja volt a különböző korosztályos francia válogatottaknak, is egészen 16 éves koráig. 2009-ben, az U19-es Európa-bajnokságon kezdő volt Spanyolország ellen és ő szerezte a győztes gólt is, amivel bejutottak a negyeddöntőben. (amit elbuktak az angolok ellen).

A játéka nagyon kiszámíthatatlan. Soha nem lehet tudni mi, lesz a következő mozdulata. Gyors, kiszámíthatatlan, és ami a legnagyobb erőssége, hogy mind a két lábával rendkívül erős. Ez nagyon megnehezíti a védők dolgát, hiszen, amíg egy támadó egylábas ki lehet számítani merre fogja tolni a labdát, de, ha valaki kétlábás, akkor a védőnek kész rémálom az emberfogás.

A 2009/10-es szezont kölcsönben a Clemont Footnál kezdte és igencsak sikeres év volt az. Ezek után felfigyelt rá a Rennes, ahol számos elképesztő találatot szerzett és briliáns cseleket mutatott be. Ez nem tett jót neki, hiszen eléggé öntelt lett, amit apránként kezdett megunniFrederic Antonetti is, sőt még formaingadozás is bekövetkezett, ami végképp megpecsételte a sorsát. 

Egyre többször találta magát a padon, majd végül odáig fajult a helyzet, hogy a két fél megszabadult egymástól és Brahimi 2012-ben a Granadához került, előbb kölcsönben, majd 2013-ban végleg. Ezután összekapta magát, de egy újabb nehéz döntés következett. A francia válogatott eléggé elérhetetlennek tűnt, így hősünk végül az algériai válogatottság mellett döntött. Jó döntés volt, hiszen így ott lehetett a 2014-es Világbajnokságon is. Mindösszesen két meccsen játszott kezdőként, de csereként is nagyon jól szerepelt, hiszen Dél-Korea 4-2-re végződő meccsen ő is betalált, sőt gólpasszt is adott Slimaninak. 

A La Ligában eltöltött 2 éve összességében pozitívra sikeredett. A Granada elérte a célját, hiszen abban a szezonban bennmaradt, sőt Brahiminak 2013/14-ben  több sikeres csele volt, mint Messinek és Ronaldonak. Nem is volt túlzottan meglepő, hogy a Világbajnokság után lecsapott rá a Porto. 

Az Estadio do Dragaoban a 8-as mezszámot kapta, csakúgy, mint a csapat korábbi algériai játékosa, Rabah Madjer, aki 1987-ben a Bayern ellen egy legendás sarkazós gólt szerzett. Néhány héten belül a  szurkolók kedvence lett, sőt a vonal melletti cseleit a közönség elnevezte "Brahimi pillanatoknak”. A Bajnokok Ligájában, a bemutatkozó szezonjában 6 alkalommal volt eredményes, ezzel csapatát a legjobb nyolcig vezette. A BBC abban az évben neki ítélte a "Az Év Afrikai Futballistája" díjat is. Azonban a bajnokságban a Benfica beelőzte a Portot és itt kezdtek el gyűlni a bajok.

Brahimi azt gondolta, hogy 2015 nyarán a csapat majd eladja őt, hiszen a gárda legnagyobb sztárja volt. Ez azonban nem történt meg és a hozzáállása így megváltozott a játékosnak. A 2015/16-es szezon nem élete legjobbja volt az biztos. Az egoja nagyon megnőtt, a játéka egyre rosszabb volt és a szurkolók bizalma is kezdett eltűnni szépen lassan. Abban az évben a bajnokságban a Porto 15 ponttal végzett a Benfica mögött, sőt a Bajnokok Ligájában már a csoportkörben búcsúztak. 

Idén nyáron a csapat edzőjének a korábbi Valencia mestert, Nunot nevezte ki a vezetőség, aki úgy nyilatkozott, hogy " a csapat számára azt tenné a legjobbat, ha Brahimit eladnák". Egy ilyen balul elsült szezon után azonban ez nehéz lesz, de érdeklődők így is vannak dögivel. 

Egy Premier Leagues szerződés talán egyenesbe állíthatná a kisség megtört karrierjét. A tehetség megvan benne, az akart is talán, a kérdés már csak az, hogy vajon valakinek kelleni fog-e a kissé egoista Brahimi.

 (A cikkben elhangzott okosságok túlnyomórészben a FourFourTwo.com-nak köszönhető, de saját vélemény is van benne. Minden felhasznált kép a "Yachine Brahimi: The Arsenal linked winger who idolises Zidane and play like Mahrez" címő cikkből van)

A francia bajnokság az utóbbi években a legjobb fiatal játékosokat kinevelő liga lett. Ez köszönhető a nagyszerű utánpótlásnak és a nem túl kedvező gazdasági helyzetnek is. Az alábbi cikkben az outsidethebook.com összeszedte a 10 legjobb U19-es játékost a Ligue 1-ből.

Maxwell Cornet /Lyon/19 éves/szélső, csatár

A 19 éves játékos áttörő szezonja volt a tavalyi, de Ousmane Dembélé remeklése mellett nem kapott akkora figyelmet az ő szereplése. Tavaly 16 meccsen 8 gólt és 1 gólpasszt ért el, ami egy ilyen fiatal játékostól nagyon jó teljesítmény. Február és március között 4 meccsen 3 találatot is jegyzett. Ebben az időszakban megmutatta minden kételkedőnek, hogy igenis van olyan jó, mint Dembélé. A Lyon támadógépezete vele, Fekirrel és Lacazettel életveszélyes. Cornet a szélről behúzódva tud nagyon veszélyes lenni, ezt az előző évben számos alkalommal meg is mutatta. A jó teljesítményének köszönhetően a csapat 2021-ig meghosszabbította a szerződését, nehogy valamelyik angol gigász szemet vessen rá. Az idei évben a gárda vezére lehet, főleg ha Lacazette eligazol (amire valós esély van). A szurkolók nyugodtak lehetnek, hiszen Cornet személyében nagyszerű helyettese lesz a honfitársnak. 

Jean-Kevin Augustin/PSG/19éves/csatár

A "JK" becenévre hallgató játékos a 2014/15-ös évadban került fel a nagycsapat keretébe és viszonylag sok szerepet is kap azóta. A PSG azon kevés francia csapatok közé tartozik, amelyek szinte egyáltalán nem alkalmaznak fiatalokat, ezt betudhatjuk az anyagi helyzetüknek és a keretük bőségének is. A tavalyi szezonban 13 alkalommal lépett pályára a párizsi gigászban, de a nagyobb szó, hogy az idei U19-es Európa-bajnokság legjobbja volt. A torna gólkirálya lett 6 találattal, tényleg zseniális teljesítményt nyújtva. A legnagyobb erőssége a nagyszerű fizikális tulajdonságai és a kezdősebessége. Ezeknek köszönhetően kiváló csatár, de akár a szélről indulva is tud eredményesen játszani. Már Blanc is számított rá, de Ibra távozásával és Emery érkezésével még több szerepet kaphat. Ez az év lesz a legfontosabb számára. Akár olyan szintű csatárrá is fejlődhet, amelyre a PSG-nek is szüksége van, de amennyiben nem tud élni a lehetőséggel, akkor bizony a távozás gondolata is felröppenhet előtte. 

Allan Saint-Maximin/Monacotól kölcsönben a Bastiánál/19 éves/szélső

A Saint-Étienne csapata az évek során számos nagyon tehetséges játékost nevelt, de a szurkolók szerint Sain-Maximin volt a legjobb közülük. 2013-ban, mindössze 16 évesen debütált a csapatban és két év alatt 12 alkalommal játszott. Tavaly megvette a Monaco, de azon nyomban adták is kölcsön az akkor még Bundesligában szereplő Hannovernek, ahol 16 meccsen játszott (többnyire csereként). Gyors és a támadóharmadban akárhol képes játszani, de leginkább a széleken. Szereti 1v1-ben megoldani a helyzeteket, jól cselez, de néha kicsit önző is tud lenni. Minden tehetsége megvan ahhoz, hogy top játékos váljon belőle, de valahogy a Monaco nem igazán bízik benne, hiszen ismét kölcsönadták, csak most a Bastiának. Az első meccsen a PSG ellen megmutatta, hogy mekkora potenciál lakozik benne, de még sokat kell fejlődnie. 

Kylian Mbappe/Monaco/17 éves/ szélső, csatár

Sokan talán nem is tudják, hogy amikor Mbappe 14 éves volt a Monaconak a Real Madriddal kellett küzdenie, hogy megszerezze a játékost. Végül jó döntés született, hiszen a 17 éves játékos 11 alkalommal szerepelt tavaly a Monacoban, na, ez teljesen elképzelhetetlen lenne a Realnál. Thierry Henry rekordját megdöntve ő lett a legfiatalabb játékos a Monaco történetében, aki gólt szerzett. Mbappe az a játékos, akinek nem lehet meghatározni mi is az igazi posztja. Amit tudni érdemes róla, hogy nagyon labdaügyes, gyors, jól cselez, kora ellenére bátor, jól lát a pályán, és ő is gyors. Az U19-es Európa-bajnokságon Augustin mögött második lett a góllövőlistán 5 találattal. Egy ilyen ígéretes nyár után remélhetőleg még több bizalmat fog kapni Leonardo Jardim mestertől, amivel véleményem szerint mindenki jól járna. A Monaco egy jól sikerült idény után, akár Martial nagyságú árat kérhet érte, a játékos meg fejlődhet, hiszen igazi riválisa nem nagyon van. Jardimról meg jól tudjuk, hogy bátran be meri dobni a fiatalokat a mélyvízbe, haddj lubickoljanak.

Alban Lafont/Toulouse/17 éves/ kapus

2015 novemberében, mindössze 16 évesen és 310 naposan Alban Lafont lett a legfiatalabb hálóőr, aki bemutatkozhatott a Ligue 1-ben. Ez a bemutatkozás nagyon jól sikerült, hiszen a csapat április óta minden meccsen kapott gólt, egészen a fiatal kapus beállásáig. Azért egy "cleen-sheettel" nyitni 16 évesen, elképesztő teljesítmény. Ráadásul a Nice ellen, ahol olyan játékosok voltak vele szemben, mint, Ben Arfa, vagy Mendy. Azóta minden ligameccsen ő véd, eddig 21 elsőosztályú találkozója van. 5 alkalommal játszott az U16-os válogatottban is (ahol csapatkapitány volt) jelenleg pedig az U17-es együttes tagja. A levegőben nagyon erős, magas, és magabiztosan húzza le a labdákat, Lábbal is meggyőző, a védő 4-es nagy segítsége tud lenni. A Burkina Fasoban született játékos 17 éves kora ellenére meglepően magabiztos, nagyon nagy jövő áll előtte. 

Issa Diop/Toulouse/19 éves/ középhátvéd

Megint egy toulouse-i játékos (lesz még több is) ami nem is csoda, hiszen a csapatnak nagyon jó az akadémiája. Egy kiesés elől menekülő csapatban ritka ennyi fiatalt bevetni, de legalább a szurkolók jobban tudnak azonosulni a csapattal. (hallod ezt Puskás Akadémia??) Diop nemcsak a levegőben nagyon jó, de a labdával is kiválóan bánik. El tudja indítani a támadásokat is a passzaival vagy a hosszú keresztlabdáival, ami a mai modern fociban már alap. 19 évesen tavaly már 21 meccsen kezdett, na, ez nálunk eléggé elképzelhetetlen lenne. A korábban már oly sokszor emlegetett U19-es Eb-n ő is ott volt, sőt még gólt is szerzett. Pascal Dupraz csapatának sok ilyen jó teljesítményre van szüksége, ha benn akarnak maradni. Én nagyon szurkolok nekik, hiszen rengeteg tehetséges fiatal van náluk. 

Alexis Blin/Toulouse/19 éves/ védekező középpályás

A harmadik (és utolsó) Toulouse játékos a listán Alexis Blin lesz, aki a 2014/15-ös szezonban mutatkozott be a Lyon ellen. Mára már 19 évesen állandó kezdőnek mondhatja magát. Tavaly 24 mérkőzésen szerepelt, nem is akárhogyan, hiszen, ha megnézzük a statisztikákat, akkor jól láthatjuk a kiemelkedő mutatóit. 3.4 megelőző szerelése volt tavaly átlagosan, amellett, hogy meccsenként 3.7 sikeres szerelése is volt, ami egy 19 éves játékostól teljesen meggyőző. A posztját nézve magas, ami jól jön neki, hiszen szó szerint kiemelkedik a mezőnyből, talán ennek is köszönhetően nagyon jó meglátásai vannak a pályán. Az előző szezon nem úgy sikeredett a Toulouse számára, ahogy eltervezték, idén remélhetőleg jobban lesznek Lafonttal, Dioppal és Blinnel. 

Adam Ounas/Bordeaux/19 éves/támadó középpályás

Nem volt valami jó a Bordeaux tavalyi szezonja, ráádásul idény közben távozott a legjobb játékos is, Whabi Khazi személyében. Willy Sagnol nem tudott mit tenni, be kellett dobnia a mélyvízbe Adam Ounast, ami zseniális döntésnek bizonyult. A szurkolók kedvence lett hamar Ounas, sőt a nagyszerű teljesítménye még a Manchester United érdeklődését is felkeltette. A 19 éves játékos a bemutatkozó szezonjában 16 meccsen 5 góllal és 2 assziszttal zárt. A legjobban a 10-es posztja fekszik neki, ott tudja a legjobbat kihozni magából. Elképesztő dolgokat tud művelni a labdával, amellett, hogy nagyon jól képes megtartani a játékszert. A játékstílusa nagyon hasonlít Nabil Fekirhez, a Lyon játékosához. Sokat kell még fejlődnie, de ez ebben a korban teljesen természetes dolog, hiszen még tapasztalatra van szüksége. Talán az tenne a legjobbat a fejlődésének, ha maradna a Bodeauxnál, hiszen ha távozna, akkor biztos nem lenne alapember egy United szintű csapatban.

Paul Bernardoni/Bordeaux/19 éves/kapus

Az U19-es Eb győztes csapat tagja volt ő is, sőt a kezdőkapus volt Bernardoni. 5 meccsen mindössze 4 gólt kapott, emelet számos elképesztő bravúrt mutatott be. Carrassco váratlan sérülése miatt a Bordeauxnak szüksége volt egy jó kapusra. A választás a Troyes portására esett, így Bernardoni az idény végéig került a csapathoz. 14 meccsen védett, de hogy? Elképesztő védései voltak, megmutatta nagyszerű képeségeit. A közeli helyzeteknél elképesztő gyorsasággal képes leérni a földre, jól helyezkedik és a legkeményebb helyzetekben sem esik pánikba. Gyors megoldásnak jött, de lehet hosszútávú opció lesz. Kérdéses milyen tervei vannak vele Jocelyn Gourvennecnek.

Ludovic Blas/Guingamp/18 éves/középső középpályás

Blas karrierje elképesztő gyorsaságban kezd felemelkedni. Tavaly robbant be a Guingampba, ahol 18 évesen 14 meccsen játszott első idényében. Az U19-es EB-n is csapata egyik legjobbja volt, számos scout figyelmét keltette fel. A középpályán bárhol képes játszani, de a box-to-box szerep fekszik legjobban neki. Annak ellenére, hogy rutintalan, nagyon jól megoldja a feladatát. Szeret támadni, a távoli lövései is veszélyesek. A ballábas játékos legnagyobb erőssége a fizikális tulajdonságai. Szóbahozták már a Milannal, az Interrel, a Lyonnal és újabban a Liverpoollal is. A sok érdeklődő ellenére hosszabbított, nem valószínű, hogy távozna. Nagyon jó helye van a Guingampnál, megbíznak benne és idén teljesen kiteljesedhet. 

Annak ellenére, hogy az Andalúz gárda elbukta még a szezon indulása előtt mind az Európai, mind a Spanyol Szuperkupát, bizakodók lehetnek. 

Az ötszörös Európa Liga győztes csapat ismét elvesztette a legjobbjait a nyár folyamán. Távozott Grzegorz Krchowiak, Éver Banaga és Kevin Gameiro is. 

Az évek során számos játékos távozott, de egy valami állandó volt. Az edző személye, ugyanis Unay Emery állandó pont volt. A nyár folyamán a csodatevő spanyol mester a PSG-hez távozott, de Monchi (a sportigazgató) ismét remek munkát végzett. Érkezet az a Jorge Sampaoli, aki a chilei válogatottal kétszer is Copa Americát nyert. Mindig, amikor új edző jön egy csapathoz, hozza magával a saját filozófiáját is, nincs ez másképp Sampaoli esetében sem. Vajon képes lesz a Sevillát ismét sikerre vezetni? Mik azok a taktikai újítások, amiket hozhat magával?

Képes lesz Sampaoli tökéletesíteni Bielsa taktikáját?

Sampaoli is közismert "Bielsista". A legendás argentin edző pártfogoltja. Bielsa beceneve "El Loco" ami magyarul azt jelenti, hogy "Az Örült". Ez jól jelképezi a taktikáját, ami a magas presszingre, és az ellenfél térfelénék a letámadására épül. 

Azt hozzá kell tenni, hogy Bielsa taktikáját néhol megváltoztatta Sampaoli. Ő nem alkalmazza az állandó emberfogást, ami a nagy előd egyik hibája, hiszen ebből adódóan számtalan gólt kaptak. A másik eltérés, hogy nem futtatja annyit a játékosait, mint Bielsa és, hogy sokkal mélyebb kerettel dolgozik. Gyakran cseréli a játékosokat, általában a támadóposztokon. (Jól mutatja ezt, hogy a Sevilla az idei nyáron 5 támadó középpályást igazolt.) Ez a bőséges keret lehetővé teszi a mesternek, hogy a Bajnokok Ligájában és a La Ligában is hasonló intenzitással játsszon a csapat. Ez valljuk be a korábbi években nem volt így. Ez lehetővé teszi azt is, hogy átmenjenek "full Bielsába" tehát az ő taktikáját tudják játszani, de nem ugyan azokkal a játékosokkal. 

Hogyan fogja tudni a csapat helyettesíteni Gameiro góljait?

Ez egy nehéz kérdés, hiszen a francia csatár 2013-as érkezése óta a csapat kulcsfigurája volt. Mind a három Európa Liga győzelemnek is a részese volt, előbb csereként, majd tavaly pedig igazi sztárként volt jelen a döntőben. Őt azonban eladták az Atlético Madridnak, de érkezett a helyére két nagyszerű támadó Vietto és Ben Yedder személyében. Két fiatal játékos, akik a francia utódjai lehetnek. Ben Yedder elképesztő igazolás lehet, de számára még idegen lehet a La Liga. Vietto már megszokhatta a spanyol bajnokság légkörét, de a tavalyi szezonja borzalmasra sikeredett és ő nem is igazán olyan típusú csatár, mint amilyen Gameiro volt. 

Vietto mind a kettő Szuperkupában megmutatta a képességét, hogy milyen jól tud bánni a labdával és ez látszott a csapat játékán is. Ben Yedder ígéretesebb volt a Barcelona ellen, de sok helyzetben lassan döntött, ami azt mutatja, hogy még szoknia kel a légkört. A Sevilla megpróbálhatja tartani a labdát a támadó harmadban, ezzel nyomást helyezve az ellenfél védőire (és kapusára). Ehhez meg is vannak a megfelelő játékosaik Konopyanka és Vazquez személyében. Ők nagyszerűen passzolnak, gyorsak és jól cseleznek, amellett, hogy nagyon jól látnak a pályán. Ők nagyszerű indításokkal futtathatják Viettot, amiből gól lehet. Valószínű Sampaoli ezért is tömte tele a keretét támadó középpályásokkal, hogy plusz nyomást helyezzen az ellenfélre. 

Rugalmas formációk

A felállás elemzése a legfontosabb dolog. Ez sok mindent árul el, hogyan fog játszani a csapat. Persze azért nem mindig, hiszen a cserék nagyban változtatják meg a taktikát, de a csapat hozzáállását a meccshez jól le lehet szűrni. Vannak formációk, melyek a csapatrészek közötti területekre koncentrálnak, vannak melyek a rugalmasságra. Sampaoli próbálja ezeket összekeverni és olyan formációt kitalálni, ami tökéletesen illik a Sevilla stílusához. A Szuperkupában, a Real Madrid ellen 3-4-2-1-ben kezdtek, de már a mérkőzés elején látszódott, hogy ezzel a felállással nem lehet a labdatartós játékot játszani, a labdabirtoklásban is megmutatkozott ez. A labdát sem igazán tudták kihozni, így 10 perc után átálltak a 4-2-3-1-re. Ez jó döntésnek bizonyult, hiszen egészen a kiállításig dominálni tudtak az ellenfél térfelén. 

Hiába bukták el eddig a két Szuperkupát, bizakodók lehetnek. Nem a Real vagy a Barca ellen kell nekik nyerniük, sokkal inkább a Villarreal, Atlético, Málaga szintű csapatok ellen. A keret összességében erősödött, Emery elvesztése ugyan fájó, de egy nagyon jó szakember érkezett Sampaoli személyében. Én úgy gondolom, hogy ismét egy sikerekben gazdag éve lesz a Sevillának.

A francia szakember kinevezését nem fogadta akkora ováció a déli csapat háza táján, pedig számos indok van arra, hogy a korábbi Nice edző kinevezése nagyon jó döntésnek bizonyult.

Thierry Henry még tisztán emlékezhet Puelra, hiszen a Monaconál, amikor a játékos berobbant, ő volt az edző.

,,Ha dolgozni akarsz és hallgatsz rá, akkor sokat fejlődhetsz általa. Én játszottam vele és az erőnléti edzőm is volt. Sokat segített nekem, edzések után is ottmaradtunk és gyakoroltuk a befejezéseket. "-mondta a Sky Sportsnak Henry.

Számos olyan játékos volt, akinek Puel építette újra a karrierjét. A legjobb példa erre Hatem Ben Arfa. A Newcastlebe nem kellett, kölcsönadták a Hullnak, de a Tigrisek visszaadták a Szarkáknak, majd végül Nizzában kötött ki. Már állítólag az is megfordult a fejében, hogy visszavonuljon. Szerencsére Puel leigazolta és köre építette a Nice csapatát, ahol Ben Arfa a másodvirágzását élte. A Ligue 1 egyik legjobb  játékosa volt tavaly és a PSG is elvitte. 

,,Mindenki a Nice csapatát akarta nézni tavaly. Az, hogy kihozta Ben Arfából a legjobbat engem nem lepett meg. Játékosként is nagyon kemény volt, edzőként pedig hasonló keménységet vár el a csapatától. Fegyelmezett és szervezet játékot kér, de rengeteg szabadsággal a pályán."-mondta róla szintén Henry

Glenn Hoddle, a korábbi Monaco csapattárs szerint Puel a legkeményebben dolgozó edző, akit ismer. Erik Bielderman pedig (aki a L'Equipe szakírója) Roy Keanehez hasonlította, annyi különbséggel, hogy a francia rugalmasabb. 

Harrison Reed, a Szentek középpályását már az első edzésen lenyűgözte Puel. "Rengeteg technikai feladat van edzésen-kemény, nehéz feladatok." Másokat annyira nem nyűgözött le a mester. Kevin Mirallas (aki jelenleg az Everton játékosa) amikor még a Lille csapatánál volt panaszkodott Puel védekező taktikájára. 

Puel nem ragaszkodik egy taktikához, képes belenyúlni a játékban, akár gyökeresen megváltoztatva az alap elképzeléseket. Kevesen tudják róla, de még a '90-es évek végén a Monaconál Wenger alatt tevénykedkedett. A Hercegségbeli csapatnál nagyon jó eredményeket ért el, azonban a Lyonnál csődöt mondott. Aztán a Lillenél és a Nicenél ismét jól dolgozott, szóval kicsit hullámzó a teljesítménye. A Soton mindenképpen jól járt vele, hiszen a fiatalok beépítése az erőssége Puelnek. Ő dobta be a mélyvízbe Mirallast, Cabayet, Debuchyt és Hazardot is. A Nicenél egy viszonylag kis költségvetésű csapattal 50 éve nem látott eredményt ért el, amivel  megnyerte "Az Év Edzője" díjat is második alkalommal. 2013-ban a 4. helyre kormányozta a Nicet, ez volt a legjobb helyezésük 1976 óta. A következő évben egy teljesen más kerettel ugyan ezt megismételte. Nem kevesebb, mint 
16 akadémistát épített be, ami elképesztően magas szám. A Sotonnál sem lesz gond, hiszen a Szenteknek van Angliában az egyik legjobb akadémiája. ,,Szeretek fiatalokkal dolgozni"-mondta nem olyan rég Puel. ,,A fiatalok beépítése fontos volt nekem az összes állomáshelyemen"-mondta. A klub legendája Matt Le Tissier is elégedett a francia tréner kinevezésével: ,,Pochettino sem házon belül jött, sokan örült döntésnek tartották a kinevezését, de nagyon bevált. Utána Ronald Koeman is fantasztikusan dolgozott. Remélhetőleg Puel is hasonlóan fog teljesíteni. "-mondta. 

,,Még meg kell értenie milyen is valójában a Premier League, de ő egy nagyszerű fickó és egy nagyszerű edző. Tökéletesen illik bele a Southampton elképzelésébe."-Henry.

Én összességében azt gondolom, hogy jó döntés volt kinevezni. Jól ért a fiatalokhoz, be is építi őket és már ért el komoly eredményeket is. Tökéletes húzás volt a kinevezése a Southampton részéről. 

A mai napon (pénteken) kezdetét veszi a Ligue 1 2016/17-es szezonja. Én egy 4 részes giga-mega előzetessel készültem, ennek az első negyedét olvashatjátok.

Sokan úgy gondolták, hogy tavaly a Ligue 1 lejtmenetben van, hiszen a PSG egyeduralkodása nagyon unalmassá tette az idényt. Azonban az idény előtt változások történtek a fővárosi alakulatnál. Blanc mestert Emery váltotta és távozott Ibrahimovic is, a csapat talizmánja. 

Blanc taktikai hiányosságai miatt a csapat a Bajnokok Ligájában nem tudott sikeres lenni, de hazai fronton elképesztő egyeduralma volt, mint neki, mint a csapatának. A bajnokság 1932-es megalakulása óta még egyetlen csapat sem dominált ennyire, mint tavaly a párizsi gárda. Pontrekordot döntöttek, hiszen 96 egységgel nyerték meg a ligát (a saját 2013/14-es 89 pontos rekordjukat döntötték meg). 31 ponttal végeztek a második helyezett Lyon előtt, ami elképesztő dominanciára utal. 

Ibrahimovic elvesztése komoly gond lehet, hiszen tavaly élete legjobb szezonját futotta. 38 gólt termelt, ami valami elképesztően magas szám. Ezek a gólok közül 6 is a tizenhatosan kívülről esett, tehát szép találatok is füzödnek a nevéhez. Ez az irgalmatlan mennyiségű gól azonban nem jöhetett volna össze Di Maria nélkül, hiszen az argentin volt az asszisztkirály a maga 18 gólpasszával. A svéd klasszis  távozásával a gólok terhe Edison Cavani vállát nehezíthetik. Az uruguayi csatár tavaly 24 meccsen 19 gólt ért el, idén több kell tőle, ha pótolnia akarja Ibrát. Di Maria mellé Emery szerződtetett egy hasonlóan jól előkészítő játékost Hatem Ben Arfa személyében. Tavaly Côte d’Azurban (Nice színeiben) 17 gól/6 gólpassz volt a mérlege, tehát a befelyezésekben is nagy segítség lehet az ő érkezése. Az előző évben ő volt a legeredményesebb nem PSG játékos, idén a párizsiakat fogja erősíteni. 

Ben Arfa korábbi klubja, a Lyon megint a PSG csapatának a legkomolyabb kihívója lehet. Bruno Genesio karácsony környékén vette át a csapatot és csodát művelt. A 9. helyről a 2. pozícióba futottak be, ami elképesztő teljesítmény volt. Egy komoly játékosukat már elveszítették, hiszen Samuel Umtiti a Barcelonához távozott. A fiatal, 22 éves kameruni születésű Umtiti hiánya komoly gondot okozhat, hiszen a labdakihozatalban a legjobb volt, rendkívül labdaügyes és korához képest higgadt és tapasztalt. Elől a Lacazette (21 gólos volt tavaly) és a felépülő Nabil Fekir párosa veszélyeztetheti a védelmeket. Hátul a Marseilletől elcsábított Nicolas N' Koulou és az újonnan szerződtetett Maciej Rybus adhatja meg a stabiltást. 

A Monaco csapata miután tavaly a borzalmasan gyenge rajt után felkapaszkodott Leonardo Jardimmal a 3. helyre, idén is hasonlóan akarnak szerepelni.  Jó hír lehet a csapat szurkolóinak (ha egyáltalán vannak olyanok), hogy Falcao és Valérie Germain is visszatért a Hercegségbe. Germain tavaly a Nice színeiben 14 gólos volt, hasonlóan eredményes évet várnak idén tőle. A védelem stabilitására is érkezett két jó játékos Benjamin Mendy (Marseille) és Djibril Sidibé (Lille) személyében. Rajtuk kívül ott van még a nagyon gólveszélyes Fabinho, aki tavaly 6 gólt és 4 gólpasszt jegyzett. Tavaly a csapat védelme nagyon gyenge volt (50 gólt kaptak) ezért oda is igazoltak. Jött az a Kamil Glik, aki a Torino legjobbja, csapatkapitánya volt, ráadásul az Európa-bajnokságon is kiemelkedő teljesítményt mutatott. Az Eb-n ő szerelt a legtöbbet (szám szerint 53-at) ezzel olyan játékosokat előzőtt meg, mint Willams, Koscielny vagy Smalling. Minőségi igazolás mindenképp, a legjobb korban van, nagyon rutinos, minden hájjal megkent róka, aki ingyen jött. 

Annak ellenére, hogy a Nice csapata elvesztette Ben Arfát, Germaint és még Mendyt is, bizakodók lehetnek. Claude Puelt az a Fabre váltotta, aki Bundesliga legjobb edzői közé tartozott, de a bajnokság utolsó fordulóiban menesztették őt a Mönchengladbach csapatától. A német szakember a szervezett védekezéséről híres, a 2014/15-ös évadban, amikor csapata harmadik lett mindössze 26 alkalommal kapituláltak, ezzel övék volt a második legjobb védelem a Bayern mögött. 2011 és 2015 között a Gladbach vele meccsenként 1.61 alkalommal talált be és 1.14 alkalommal kaptak gólt. Amennyiben ezt fogja tudni produkálni a Nice csapatával is, nagyon boldogok lehetnek majd a csapat szurkolói, a távozók ellenére is. 

Mások nem lehet ilyen bizakodóak. Gondolok itt a Lille csapatára, akiknek tavaly a második félévben majdnem összejött a biztos Európa Ligát biztosító hely is. Ez nem jött össze, de a selejtezőket elérték, pedig a szezon első felében még a kiesés rémes gondolata is a szemük előtt rebegett. Ott van a csapat keretében Éder, Portugália hőse, aki gyakorlatilag megnyerte hazájának a kontinensviadalt. Ő a Swanseatól jött kölcsönbe, de úgy néz, ki végleg marad. Ellentétben Sofiane Boufallal, aki úgy néz, ki távozik. Boufal 11 gólt szerzett, ezzel 11. lett a góllövőlistán és 4 asszisztott jegyzett, ezzel 31. lett a gólpasszlistán (ha van ilyen). 

A Saint-Étienne csapatánál Christophe Galtier azt nyilatkozta, hogy támadóbb futballt szeretne az előttünk álló szezonban. Ez érdekében nem sokat tettek a vezetők, pedig tavaly csak 42 gólt szereztek, ezzel a 13. legeredményesebb csapat voltak. 

Kemény időszakot élnek az Olympique Marseille szurkolói is, hiszen komoly változások vannak a csapatnál. Elvesztették már N'Koudout, a legendás kapust Mandandát, a tavaly 17 gólos (és házi gólkirály) Michy Batshuayit is többek között. Az érkezők listáján találjuk viszont Bafé Gomist, aki kölcsönbe jött ugyan, de komoly erősítés lehet, hiszen 102 gólos eddig a Ligue 1-ben. Az ő góljai segíthetik a Marseille csapatát ahhoz, hogy a középmezőnyt megcélozzák. 

Vannak problémák elől számos csapatnál a ligában. Itt van például a Caen. Náluk a házi gólkirály az az Andy Delort volt, aki 12 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába. A robosztus csatárnál csak Ibra próbálkozott többször meccsenként kapura lövessél. (Ibra meccsenként 5 alkalommal, Delort 3.9). A Bordeauxnak Cheikh Diabatét kellene helyettesítenie, aki Törökországba, az Osmanlisporhoz szerződött. A Rennes hatalmas hiányzója Ousmane Dembélé lesz, aki Európa legnagyobb ígérete, így a Dortmund rögtön el is vitte a fiatal támadót, aki 12 gólt és 5 gólpasszt mutat fel a novemberi bemutatkozása óta. A Nantes sem lehet nyugodt, amennyiben René Girardnak nem sikerül szereznie egy normális támadót. A tavalyi 33 találatuknál csak a Troyes szerzett kevesebbet (28-at). Az Angers tavaly csodával hatályos módon egészen jól szerepelt és idén is meglepetést okozhatnak, hiszen sikerült leigazolni a Ligue 2 tavalyi gólkirályát, Famara Diédhiu személyben, aki a Clermont mezében 21 gólt ért el. Kellett is előre az erősítés a Stéphane Moulin által vezetett gárdának, hiszen tavaly mindössze 40 gólt értek el, ami borzasztóan kevés. 
A Lorientnél is volt egy komoly távozó Guerreiro személyében, őt majd Sylvain Marveaux igyekszik helyettesíteni a baloldalon. A portugál egyébként a Dortmundhoz csatlakozott, a német gárda Dembélé mellett a Ligue 1 másik nagy ígéretét is megvette a védő személyében. 

Korzikát a Bastia csapata képviseli a Ligue 1-ben. A gárdának rendszerint kiesési gondjai vannak, valószínű idén se lesz másképpen. Thievy Bifouma lehet a húzóember, aki 4 gólt és 10 asszisztot tudott felmutatni tavaly a Reims színeiben. Most góljaival a korzikaiakat tarthatja a legjobbak között. A Montpelliernek és a Guingampnak jobban kell kezdenie, mint tavalyi, ha el akarják kerülni a kiesést. A Toulusenak Pascal Duprazzal nehéz lesz folytatni a tavaly látott fejlődést, hiszen a legveszélyesebb gólvágójuk, Wissam Ben Yedder távozott. A legutóbbi 4 Ligue 1 idényben 62 alkalommal volt eredményes, most a Sevilla nézte ki és vitte el. 

A másodosztályból feljutottak közül a Nancy néz ki a legvérmesebbnek. A védelmükben ott található a francia labdarúgás ígérete, a nagyon fiatal Clément Lenglet és a csatársorban a tapasztalt Youssouf Hadji. A Dijonnak sikerült megszerezni kölcsönbe Marvin Martint, akit anno hatalmas ígéretnek tartottak. A 2010/11-es évadban 19 találatot készített elő a Sochaux mezében, be is mutatkozhatott a válogatottban is, de két szezon alatt csak 9 alkalommal kezdett sérülések miatt. A feljutók közül talán a Metz erősített a legérdekesebben. Rengeteg elsőosztályú tapasztalattal rendelkező játékos érkezett, gondolok itt Renaud Cohadere, Yann Jouffrera vagy éppen a legnagyobb névre, Mevlut Erdingre. A török csatárnak 86 gólja van a Ligue 1-ben, az aktívak közül csak Gomis előzi meg a gólok tekintetében. 

A csapatok részletes bemutatása:

Angers:

A két legnagyobb érkező a csapatnál a másodosztály gólkirálya Famara Diedhiou és Kar Toko Ekambi. Mind a ketten fiatal csatárok, előbbi 21 góllal gólkirály volt. Diedhiou toronymagasan a legeredményesebb volt tavaly, valami hasonlót várnak idén is tőle. 

Két fontosabb távozó is akadt Gael Angoula és Arnold Bouka személyében. A személyükben két szélsőhátvéd távozott. Örömhír lehet viszont, hogy a csapat legnagyobb sztárját (és kapitányát) Ndoyet sikerült egyelőre megtartani. 

Kire érdemes figyelni?

Tavaly a fizikálisan nagyon erős Ndoye volt a legjobb a maga 9 góljával, de idén ott lehet a fiatal Diedhiou is. A 23 éves játékos a Clement Foot színeiben a másodvonalban Aranycipős tudott lenni és " Az Év Játékosa" is lett. Korábban egyébként Giroud, Imbula és Sakhot is nevezték erre a díjra, vajon Diedhiou is hasonló karriert fog befutni?

A Whoscored.com jóslata: (9)

 A csatárposztra történő erősítések miatt jelentős mértékben megerősödött a keret, az a keret, amely tavaly betonbiztos alapokon állt hatul, de elől nem volt olyan erős. Ezen most talán sikerült változtatnia Stéphane Moulinnak és akkor egy újabb közémezőnybeli helyezés reális lehet számukra.

Lehetséges jövő évi kezdő

Bordeaux:

Az idei nyár mondhatjuk, hogy sikeres volt a Bordeauxnál. Sikerült végleg megtartani az eddig kölcsönben itt lévő Youssouf Sabalyt, ráadásul két egykori nagy sztár is érkezett, sőt ingyen. Az egyik az a Toulalan, aki a Monacoban és az Atlétiben is játszott, kiváló rutinos, eszes középpályás. A másik játékos pedig az a Menez, aki Milanban mondhatjuk megbukott idén, bár a 2014/15-ös szezonban 16 gólt rámolt be az ellenfelek hálójába.

Távozókból is akadt, nem is egy. Toulalan érkezésével Clement Chantome távozott a Renneshez. Rajta kívül Cheick Diabate is elment, aki az elmúlt 3 szezonban 30 gólt ért el. 

Kire érdemes figyelni?

A Jeremy Menez ki tudja hozni a maximumot magából, akkor a korábbi francia válogatott megszerzése lehet a nyár legjobb üzlete, főleg, hogy ingyen jött. Érdekes lesz, hogy a tavalyi sikertelen szezon után vajon ismét megára talál-e Menez, vagy csúszik-e a lejtőn tovább.

A Whoscored.com jóslata: (4)

Tavaly a legkiszámíthatatlanabb csapat a Bordeaux volt. Szinte soha nem érték el ugyan azt az eredményt. Jocelyn Gourvennec irányításával cél, hogy egyenletesebb teljesítményt nyújtsanak. A francia edző korosztálya egyik legjobbja, a Guingampnál eltöltött 6 éve alatt is csodát tett a kiscsapattal. 

Lehetséges jövő évi kezdő

Caen:

A Caen szurkolói sem unatkoztak a nyáron, nagy mozgolódás volt a csapatnál. Rodelin és Dimonadé kölcsön után végleg maradt (Rodelin a Lyontól, Dimonadé pedig a Saint-Étiennetől jött). Dabo a jobbhátvéd problémákat igyekszik majd megoldani, míg Ivan Santini Delort versenytársa lesz. 

A legnagyobb távozó egyértelműen Dennis Appiah, a 24 éves játékos az Anderlechthez szerződött. Tavaly ő volt az egyetlen Caen játékos, aki az összes Ligue 1 meccsen pályára lépett. Patrice Garande csapata kevés játékost igazolt, meglátjuk mire fognak menni. 

Kit érdemes figyelni?

Miután a Ligue 2-ben letette a névjegyét, most az elsőosztályt is be akarja venni Andy Delort, akinek volt egy rövid angliai kalandja is, ami annyira nem jött be. A 24 éves játékos tavaly a maga 12 góljával házi gólkiráy lett. Meccsenként az előző szezonban neki volt a második legtöbb kapura tartó lövése is Zlatan után.

A Whoscored.com jóslata: (10)

Tavaly Kanté távozása után mindenki azt gondolta, hogy bizony a csapatnak kiesési gondjai lesznek, ám ez nem így történt. Cél idén az első osztályú tagság megszilárdítása és a középmezőny elérése. Furcsa lenne, ha a tavaly 7. helyet meg tudnák ismételni, de idén is jók lesznek és kiesési gondjaik nem lesznek. 

Lehetséges jövő évi kezdő

Dijon:

A feljutók közül talán a Dijon csapatának a legkisebb a költségvetése. A házi gólkirály tavaly Júlio Tavares volt, őt sikerült megtartani, mellék érkezett viszonylag nagy névként Marvin Martin, akinek anno sokkal nagyobb jövőt jósoltak, de nem futotta be a várt pályafutást. 

A távozók névsorát a két jobbhátvéd erősíti, mellettük Arnaud Souquet elvesztése is hatalmas veszteség lesz. Chirstopher Jullien elvesztése is fájni fog, hisz a középhátvéd 9 gólban is benne volt tavaly. 

Kire érdemes figyelni?

Mindenképpen Marvin Martinra, talán végre átszakad a gát nála is. Még mindig csak 28 éves, igaz, hogy sok időt elvesztegetett, de pont a legjobb korban van. A Lille korábbi játékmestere volt, hogy 19 gólpasszt is kiosztott (2010/11), de sérülések és egyéb okok miatt nem futotta be a várt pályafutást. Most Amalfitanoval a balján az lesz a feladata, hogy kiszolgálja a gólzsákot, Tavarest. 

A Whoscored.com jóslata: (19)

A szabadrúgásokból elért gólok voltak tavaly Dall'Oglio csapatának az erényei. Jullien elvesztése a legfájóbb, de Sammartino érkezése jó húzásnak tűnik. A középpályán hiába relatíve erősek, a védelem nem túl acélos, ráadásul elől szinte csak Tavares gólveszélyes, a többek semmi valós veszélyt nem jelentenek az ellenfél hálójára.

Lehetséges jövő évi kezdő

Guingamp:

Nem voltak túl aktívak a piacon, csak a kulcsposztokra koncentráltak. A kapus poszt Lössl távozásával megüresedett, így oda jött két kapus is, Romain Salin és Karl-Johan Johnsson személyében. Érkezett még Étienne Didot, a 33 éves, korábbi Touluse játékos, ő a tapasztalatával segíthet.  

Jonas Lössl eladása nagy érvágás lesz a csapatnak, a dán kapus igencsak meggyőző volt tavaly sok góltól mentette meg csapatát. Rajta kívül még a 26 éves Younousse Sankhare Lillebe való igazolása sem túl jó hír a csapat híveinek, hiszen vele jelentősen meggyengült a csapat középpályára. 

Kire érdemes figyelni?

Az Eviantól való érkezése után álomszerűen indult Nicolas Benezet guingampi karrierje, egészen a februári sérüléséig. Pedig egészen addig élete legjobb szezonját futotta, 4 gól és gólpassz állt a neve mellett. Amennyiben a 25 éves csatár vissza tudja nyerni a sérülése előtti formáját jóval könnyebb dolga lesz Antoine Kombouare csapatának. 

A Whoscored.com jóslata: (17)

Miután Sankhare és Lössl is elhagyta a csapatot, nem is beszélve Gourvennec mesterről (akit egyébként Kombouare váltott) nagyon hosszú szezonja lesz a Guingampnak. Kombouare kellően tapasztalt már ezen a szinten, de azért neki is időre van szüksége, hogy összerázza a gárdát. 

Lehetséges jövő évi kezdő

A mérkőzés mint ahogyan várni lehetett a rendes játékidőben nem hozott gólt. Már tényleg a mérkőzés legvégén jártunk, amikor ez fenti szituáció történt. Adrien Silvánál volt a labda. A Sporting (egyébként Franciaországban született ) játékosa nagyszerű megoldást hozott. Passzolhatott volna Quaresmának vagy éppenséggel Naninak is, de ő inkább a csereként beállt Édert játszotta meg. Az emberfogás nem jött be Koscielny részéről, amit nem is értek, hisz a francia védő a Pl-ben már sokkal keményebb ellenfeleket is le tudott küzdeni, de Éder le tudott válni róla. A franciák nagyon rosszul védekeztek, látszódott, hogy senkit nem fognak, míg a portugálok meg szinte körülvették a labdás Adrient, ezzel sok variációja volt a játékosnak. Választhatta volna Quaresmát is, aki a szélen indult be, vagy éppenséggel saját maga is vezethette volna a labdát Sagnáékra. Megtörtént a passz, Éder nagyszerűen fordult le Koscielnyről és elindult a kapu felé. Umtiti nagyon jó védő, én az Izland elleni és a németek elleni meccsen is végig követtem a teljesítményét,de most nagyot hibázott. A legrosszabb amit egy védő tehet az ha hátrál. Ki kellett volna lépni a védelmi vonalból és odalépni Édernek, ezzel megakadályozva a helyzetet. Ugyanezt megtehette volna Pogba, Matuidi Koscielny is. A védekezés eltolódott, látszódik mekkora hely volt Sagna és Umtiti között, amit akár Quaresma is kihasználhatott volna. Éder egy jól helyezett lövést eresztett el, Llorisnak esélye se volt. 

Ezzel a portugálok megnyerték történetük első Európa-bajnokságát, érdekes ez 2004-ben nem sikerült, pedig az volt az aranygeneráció, akkor éppen a mostani portugál válogatotthoz hasonló felfogásban játszó görögök fricskázták meg őket.

A mérkőzés elején, a 10 perc környékén járunk amikor is Emre Mor, a Dortmund újdonsült 21 éves játékosa indult meg a szélen. Átjátszva a középpályán a védőket, senki nem került az útjába, így nyugodtan iramodhatott meg. Az a kis alakzat, amit csináltam sokkal előrébb kéne lennie, ugyanis akkor védekeznének jól a vendégek. Közben pedig Yilmaz és Sen az ellentétes mozgásukkal akadályozzák meg, hogy Sivok ki tudjon igazodni rajtuk. Ezt az ellentétes mozgást egyébként nagyon jól csinálták. A végkifejlet az lesz, hogy Yilmaz mozgása sikeres volt, hisz a Kínában játszó játékos képes volt betalálni Petr Cech kapujába.

A második gól egy szabad után esett. Emlékezhetünk, hogy anno a törökök Selcuk Inan nagyszerű szabadjával tudtak kijutni az Eb-re és a nagyszerű szabad megint érkezett. Látszik a képen, hogy Skoda is hátrajön védekezni, a csatár a későbbi gólszerzőt Tufant próbálja fogni. Tufan kicsit hátrébb helyezkedik a lepattanóra várva, de ez nem jött be, mert Tufan képes volt betalálni. 

Mehmed Topalnak sikerült átvennie a labdát és hátra tudta passzolni a labdát Tufannak. Jó ötlet volt a védő Topal részéről, hogy előre jött. Skoda részéről viszont rossz döntés volt előre jönni, ráadásul még a kilátást is takarta Cech elől. Tufan bődületes erővel tudta megküldeni a labdát és a laszti utat is talált Cech kapujába. Kicsikét lassan tudott reagálni a cseh kapus. Nem mondanám, hogy az ő hibája volt a gól, de talán védhetett volna.