Kevés európai akadémia mondhatja magát sikeresebbnek, mint a Sporting CP utánpótlása. Az Akadémia Sporting Alcochetében, Portugáliában található. Luís Figotól Crisitano Ronaldóig, nemcsak sztárokat neveltek ki, hanem helyi hősöket is.
A sajátos módszerekkel lehetővé teszik a fiatal tehetségeknek, hogy a csapat nagyszerű edzőpályáin keresztül akár Bajnokok Ligája győztesek, vagy Aranylabda esélyesek legyenek. A csapat meglehetősen szerény nagyságú, de így is képes elismert labdarúgókat adni az európai futballnak. A gyerekkel való gondoskodás az utánpótlás legfontosabb filozófiája. Nem az eredmény az elsődleges, nincs eredménykényszer (ismerős valahonnan nem?), a cél, hogy FUTBALLISTÁKAT neveljenek, ne idegroncsokat.
1997-ben egy fiatal futballista elhagyta otthonát, hogy belevágjon egy nagy kalandba. Élete legjobb döntését hozta meg, amikor elhagyta Madeira szigetét és felköltözött a nagy fővárosba, Lisszabonba. Egy 12 éves játékosnak ez talán túl nagy ugrás lehet és tényleg az is volt. Lisszabon nem az a vendégszerető, barátságos kis sziget, mint Madeira, itt zajlik a nagybetűs élet. Ez kicsit meg is szeppentette hősünket, ami látszott a játékán is, de aztán megszokta a lisszaboni életet és világsztár vált belőle. Ez a tehetséges madeirai fiú nem volt más, mint Cristiano Ronaldo.
Korszakunk, sőt a futballtörténelem egyik legjobb játékosává nőtte ki magát, pedig az ő karrierjében is voltak hullámvölgyek. De kiében nincsenek? Gyerekkorában Ronaldo egy vézna, serdülőkorban lévő gyerek volt, amikor csatlakozott a Sporting illusztris akadémiájához. Célja az volt, hogy meggyőzze edzőit, hogy elég jó ahhoz, hogy profi futballista váljon belőle. Mit ne mondjak, nemcsak sikerült elérnie, hogy profi legyen, de azt is sikerült, hogy milliók példaképe legyen. Ronaldo magabiztossága rendíthetetlen volt, és ez most is jól jellemzi a játékát. Soha nem adja fel, minden egyes labdáért megküzd, az utolsó percekig harcol, küzd, csak azért, hogy csapata sikeres legyen. Minden bizonnyal ez a gyerekkorából fakad.
Az első pillanatoktól kezdve világossá vált, hogy a Sporting egy valódi csiszolatlan gyémántra talált. Egy kivételes játékosra, olyanra, akit minden 50 évben találsz maximum. Ez azonnal tudatosult edzőiben is. Voltak azonban kétségek is. Az edzői stábot például a kezdetekkor aggasztotta Ronaldo vékonyka testfelépítése. Ezt igencsak nehéz elképzelni, látva a jelenlegi Ronaldót. Pont ő volt vékonyka, aki mára az egyik, hanem a legjobban felépített, legizmosabb játékos, aki a nők bálványa lett testével? Igen, gyerekkorában bizony nem volt ilyen testfelépítésű, de amint megkapta a labdát megkezdődött a varázslat. Azonnal lenyűgözött mindenkit a technikájával, a sebességével és a lövéseivel. 22,500 euróért érkezett 12 évesen mindössze próbajátékosként. Az ár túlzónak bizonyult, de mára ez már kevésnek mondható, főleg annak fényében, hogy világklasszis vált belőle. Az akadémia „öregdiákjai” ekkor már szinte sztárként voltak elkönyvelve, ebbe a közegbe csöppent bele a kis Ronaldo. A tehetsége tagadhatatlan volt, de a feladat, hogy egy ígéretes támadóból világklasszist faragj, nem egy irigylendő feladat. Ehhez sok szerencse kell, megfelelő kvalitású edzők, profi hozzáállás. Ezek közül, ha már csak egy nincs meg, akkor oda a lehetőség.
Ronaldo első akadálya a fővárosban az iskola volt. A portugált sokat piszkálták az iskolában a madeirai akcentusa miatt, hiszen a lisszaboni kiejtés nagyban különbözik a madeiraitól. Emiatt sokat nem járt iskolába, és otthon volt. Ronaldo karrierjét azonban nem hátráltatták ilyen ’’piti’’ gondok, de a sulival továbbra is akadtak problémái. Volt olyan is, hogy a tanárt egy székkel fenyegette. Volt olyan is, hogy edzőjének szemtelenül válaszolt, amikor az megkérte, hogy segítsen neki kitakarítani az öltözőt. A mai napig láthatjuk Ronaldo kirohanásait, ami gyerekkorából adódóan nem is csoda. Szerencsére jó kezek között volt, így fiatalon ebből nem akadt nagyobb baja, hiszen a Sportingnál nagyon figyelnek a játékosokra. A csapat pszichológusa rendre segített neki. A lisszaboni gárda tényleg mindent megtett, hogy tökéletesen beilleszkedjen CR7. Különórákra járt egy másik szigetlakóhoz (értsd= egy szintén madeirai emberhez), hogy segítse a beilleszkedését. Ronaldo azonban továbbra is rakoncátlan volt a suliban. A szigorú fegyelem mind az iskolában, mind az akadémián gondot jelentett neki. Amikor hívást kapott, hogy kihagyja a Martimo elleni meccset dühös lett, és magyarázatot követelt. Az edzők azonban nem kegyelmeztek neki, így nem utazhatott. Ez egy nagyon fontos lecke volt számára, és a fejlődése szempontjából egy mérföldkőnek is tekinthető. Kihagyni az akadémia legjobb játékosát egy létfontosságú meccsen bizony nagy döntés, de jól mutatja, hogy a Sportingnál m
ennyire fontos a figyelem és a fegyelem. Az akadémián mindig is voltak (és lesznek is) elvárások, szabályok a fiatalok felé. Az irányelvet mindenkinek követnie kell, nincsenek kivételek. Na, ez az, ami a legjobban hiányzik a magyar utánpótlásból. Nálunk sok kivétel van, akivel másképpen bánnak, vagy a származása miatt, vagy a családja vagyona miatt, ezer más okból. Ez Portugáliában nincs, de a jobb helyeken se. Ezért is tart a magyar utánpótlás ott, ahol. Ezzel jelzeték, hogy Ronaldo nem nagyobb a csapatnál, vagy az akadémiánál, jól mutatja a csapat értékeit.
Mindössze 17 volt, amikor bemutatkozott az első csapatban. Elkerülhetetlen volt, hogy egy gigász lecsapjon rá, ez meg is történt, mint ahogy várható volt. A Manchester United volt a kérő, így aztán tetemes haszonnal adták tovább Ronaldót. Minden bizonnyal nehéz lehetett, hogy a csapat legjobbja távozik, de ahogy egy akadémista távozik, egy újabb kerül a helyére, akit később majd szintén értékesíthetnek. A jó akadémiák így működnek.
